Nemzeti Víztudományi Program

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az MTA Nemzeti Víztudományi Program 2016-ban indult a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége döntése nyomán.  Célja a kormány vízügyi stratégiája, a Kvassay Jenő Terv[1] tudományos alapjainak biztosítása és a víztudományi kutatások nemzetközi élvonalba emelése. Kiemelt feladata multidiszciplináris és gyakorlat orientált víztudományi kutatási program kidolgozása, továbbá az intézményi alapok és nemzetközi kapcsolatok erősítése, illetve támogatni a releváns tudományos műhelyek és adatbázisok integrálását.

Felépítés[szerkesztés]

A Nemzeti Víztudományi Programot hat fős irányító testület[2] vezeti, melyben a felszínalatti, felszíni és légköri vizek, a vízi ökoszisztémák, illetve agrárium szakértői foglalnak helyet, biztosítva az integrált szemléletet. A Testület által irányított Víztudományi Koordinációs csoport az MTA Ökológiai Kutatóközpontban működik. Az MTA Ökológiai Kutatóközponthoz tartozik az akadémia két víztudományokkal foglalkozó intézete, a Balatoni Limnológiai Intézet, és a Duna-kutató Intézet. Az akadémia két további egyetemeknél működő releváns kutatócsoportot működtet, az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportot, és az MTA-ME Műszaki Földtudományi Kutatócsoportot.

Kutatási program[szerkesztés]

A program legfontosabb eleme multidiszciplináris és gyakorlat orientált víztudományi kutatási program kidolgozása, mely az MTA ÖK Víztudományi Koordinációs csoport révén valósult meg. A kutatási program számos meglevő külföldi példa, hazai előzmény, egyezmények figyelembe vételével, a tudáshiányok szakértői és részvételi feltárása alapján készült el.

A kutatási program hat fejezetre tagolódik az ENSZ által elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok hatodik pontja struktúráját követve, mely a vízhez és a köztisztasághoz való hozzáférés biztosítását célozza meg.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]