Ned Ludd
Ned Ludd vagy Ned Ludlam (még Ludd király, Ludd tábornok) a névtelen, álarcos férfiakból álló, jól szervezett gépromboló bandák, a ludditák – talán nem is létező – mitikus példaképe volt Angliában az 1811-1817 körüli években. A korabeli írások szerint Ned Ludd a 18. század közepén élt Leicesterben és egy alkalommal berontott egy házba, ahol harisnyaszövő gép működött és azt összetörte. Sohasem vált nyilvánvalóvá, hogy Ned Ludd valóban létezett-e vagy sem.
Tartalomjegyzék
A luddizmus[szerkesztés]
A luddizmus a korai angol munkásmozgalom egy sajátos megnyilvánulási módja, követői a gépromboló ludditák voltak. A géprombolók nem az angol uralkodónak, hanem a saját Ludd királyuknak fogadtak örök hűséget. Ebből ered a ludditák elnevezés is. A luddita mozgalom 1811-ben indult Nottinghamshire szövőüzemeiben, és hamarosan átterjedt a többi textilgyárra is. A gépromboló munkások attól való félelmükben, hogy a szövőgépek kiszorítják őket a munkából megrohanták a pamut- és gyapjúfonodákat, s tönkretették a szövőgépeket. A ludditák igen jól szervezett, hatékony csoportokba szerveződtek, az 5-15 fős csoportok gerincét azok a kalapácsosok képezték, akik a szövőgépek kötő kereteit összezúzták míg a többiek figyeltek, és gyújtogattak. Egy lázadó dal[1] így emlékezett meg róluk:[2]
| „ |
Éjjel, ha nem rezdül a lomb, |
” |
| – Géprombolók dala, 1812 | ||
Az 1810-es évek elején a luddita mozgalom kiszélesedett és a hatalom még keményebb elnyomást alkalmazott. 1811-ben olyan javaslat került a parlament elé, miszerint a szándékos szövőszék rombolókat halálbüntetéssel sújtanák. 1812 nyarán Leicester és York körzetében az elpusztított gépek értéke már százezer font sterlingre rúgott (ekkoriban már ötszáz fonttal gyárat lehetett alapítani). A géprombolók megbüntetéséről szóló törvényjavaslat nagy vitát kavart a parlamentben– többek között Lord Byron is ellene szólalt fel –,[5][6] de mégis megszavazták. Végül a géprombolást halálbüntetéssel sújtó törvénytervezet elfogadása után tizenhárom munkást végeztek ki.[7] Ezt követően a korai munkásmozgalom véget is ért. Végül a halálbüntetést 1813-ban enyhítették 7–14 évig tartó deportálásra. Az évben York városában tartott tömeges tárgyalás után sokakat kitoloncoltak Angliából és azután már csak szórványos géprombolások történtek az országban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A gépromboló mozgalmak, holnaputanujsag.eoldal.hu
- ↑ Chumbawamba: Angol lázadó dalok, 1381-1914 Archiválva 2016. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, tarfor.hu
- ↑ A gyártójáról, Enoch Taylorról elnevezett nagyméretű kalapács (pöröly). Enoch és James Taylor szövőgépeket is gyártott, ezért volt egy ilyen mondás: „Enoch készítette, Enoch is töri szét.” ("Enoch made them, Enoch shall break them") http://www.tarfor.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=115:general-ludd-captain-swing-rebecca-and-their-fellows&catid=19:english&Itemid=38 Archiválva 2013. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Northern Anarchist Network: The Luddites 200th Anniversary commemorative booklet - a call for articles, artwork and ideas
- ↑ Lord Byrons Speech, luddites200.org.uk
- ↑ Lord Byron halála, ng.hu
- ↑ Byron, Shelley és a társadalmi lázadás, magyardiplo.hu
Forrás[szerkesztés]
- Sugár János (szerk.): Buldózer – Médiaelméleti antológia (1997)
- Lord Byron and the Luddites, worldsocialism.org
- Ludditák[Tiltott forrás?] – A Pallas nagy lexikona szócikke
További információk[szerkesztés]
- A szemünk előtt zajlik az újabb géprombolás, hvg.hu
- Uitz Béla: General Ludd Portfolio, 1923, kieselbach.hu
