Ned Ludd

A ludditák vezére, The Leader of the Luddites”, published in May 1812 by Messrs. Walker and Knight, Sweetings Alley, Royal Exchange

Ned Ludd vagy Ned Ludlam (még Ludd király, Ludd tábornok) a névtelen, álarcos férfiakból álló, jól szervezett gépromboló bandák, a ludditák – talán nem is létező – mitikus példaképe volt Angliában az 1811-1817 körüli években. A korabeli írások szerint Ned Ludd a 18. század közepén élt Leicesterben és egy alkalommal berontott egy házba, ahol harisnyaszövő gép működött és azt összetörte. Sohasem vált nyilvánvalóvá, hogy Ned Ludd valóban létezett-e vagy sem.

A luddizmus

A luddizmus a korai angol munkásmozgalom egy sajátos megnyilvánulási módja, követői a gépromboló ludditák voltak. A géprombolók nem az angol uralkodónak, hanem a saját Ludd királyuknak fogadtak örök hűséget. Ebből ered a ludditák elnevezés is. A luddita mozgalom 1811-ben indult Nottinghamshire szövőüzemeiben, és hamarosan átterjedt a többi textilgyárra is. A gépromboló munkások attól való félelmükben, hogy a szövőgépek kiszorítják őket a munkából megrohanták a pamut- és gyapjúfonodákat, s tönkretették a szövőgépeket. A ludditák igen jól szervezett, hatékony csoportokba szerveződtek, az 5-15 fős csoportok gerincét azok a kalapácsosok képezték, akik a szövőgépek kötő kereteit összezúzták míg a többiek figyeltek, és gyújtogattak. Egy lázadó dal így emlékezett meg róluk:

Szövőgéprombolók 1812-ben. "Nagy Enoch jár mindég elül, jaj annak, ki ellenszegül"

„	Éjjel, ha nem rezdül a lomb, s a holdat elrejti a domb, a kis csapat előreront, fegyvere puska, bárd! Ó, jó takács fiam, derék, bátor fiam, csapásod alatt a gép hasad, jó takács fiam. Nagy Enoch jár mindég elül, jaj annak, ki ellenszegül, bátor ember mind több kerül, fegyvere puska, bárd!	”
– Géprombolók dala, 1812

Az 1810-es évek elején a luddita mozgalom kiszélesedett és a hatalom még keményebb elnyomást alkalmazott. 1811-ben olyan javaslat került a parlament elé, miszerint a szándékos szövőszék rombolókat halálbüntetéssel sújtanák. 1812 nyarán Leicester és York körzetében az elpusztított gépek értéke már százezer font sterlingre rúgott (ekkoriban már ötszáz fonttal gyárat lehetett alapítani). A géprombolók megbüntetéséről szóló törvényjavaslat nagy vitát kavart a parlamentben– többek között Lord Byron is ellene szólalt fel –, de mégis megszavazták. Végül a géprombolást halálbüntetéssel sújtó törvénytervezet elfogadása után tizenhárom munkást végeztek ki. Ezt követően a korai munkásmozgalom véget is ért. Végül a halálbüntetést 1813-ban enyhítették 7–14 évig tartó deportálásra. Az évben York városában tartott tömeges tárgyalás után sokakat kitoloncoltak Angliából és azután már csak szórványos géprombolások történtek az országban.

Forrás

• Sugár János (szerk.): Buldózer – Médiaelméleti antológia (1997)
• Lord Byron and the Luddites, worldsocialism.org
• Ludditák – A Pallas nagy lexikona szócikke

További információk

• A szemünk előtt zajlik az újabb géprombolás, hvg.hu
• Uitz Béla: General Ludd Portfolio, 1923, kieselbach.hu