Ned Ludd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A ludditák vezére, The Leader of the Luddites”, published in May 1812 by Messrs. Walker and Knight, Sweetings Alley, Royal Exchange

Ned Ludd vagy Ned Ludlam (még Ludd király, Ludd tábornok) a névtelen, álarcos férfiakból álló, jól szervezett gépromboló bandák, a ludditák – talán nem is létező – mitikus példaképe volt Angliában az 1811-1817 körüli években. A korabeli írások szerint Ned Ludd a 18. század közepén élt Leicesterben és egy alkalommal berontott egy házba, ahol harisnyaszövő gép működött és azt összetörte. Sohasem vált nyilvánvalóvá, hogy Ned Ludd valóban létezett-e vagy sem.

A luddizmus[szerkesztés]

A luddizmus a korai angol munkásmozgalom egy sajátos megnyilvánulási módja, követői a gépromboló ludditák voltak. A géprombolók nem az angol uralkodónak, hanem a saját Ludd királyuknak fogadtak örök hűséget. Ebből ered a ludditák elnevezés is. A luddita mozgalom 1811-ben indult Nottinghamshire szövőüzemeiben, és hamarosan átterjedt a többi textilgyárra is. A gépromboló munkások attól való félelmükben, hogy a szövőgépek kiszorítják őket a munkából megrohanták a pamut- és gyapjúfonodákat, s tönkretették a szövőgépeket. A ludditák igen jól szervezett, hatékony csoportokba szerveződtek, az 5-15 fős csoportok gerincét azok a kalapácsosok képezték, akik a szövőgépek kötő kereteit összezúzták míg a többiek figyeltek, és gyújtogattak. Egy lázadó dal[1] így emlékezett meg róluk:[2]

Szövőgéprombolók 1812-ben. "Nagy Enoch jár mindég elül, jaj annak, ki ellenszegül"

Éjjel, ha nem rezdül a lomb,
s a holdat elrejti a domb,
a kis csapat előreront,
fegyvere puska, bárd!
Ó, jó takács fiam,
derék, bátor fiam,
csapásod alatt
a gép hasad,
jó takács fiam.
Nagy Enoch[3][4] jár mindég elül,
jaj annak, ki ellenszegül,
bátor ember mind több kerül,
fegyvere puska, bárd!

– Géprombolók dala, 1812

Az 1810-es évek elején a luddita mozgalom kiszélesedett és a hatalom még keményebb elnyomást alkalmazott. 1811-ben olyan javaslat került a parlament elé, miszerint a szándékos szövőszék rombolókat halálbüntetéssel sújtanák. 1812 nyarán Leicester és York körzetében az elpusztított gépek értéke már százezer font sterlingre rúgott (ekkoriban már ötszáz fonttal gyárat lehetett alapítani). A géprombolók megbüntetéséről szóló törvényjavaslat nagy vitát kavart a parlamentben– többek között Lord Byron is ellene szólalt fel –[5][6], de mégis megszavazták. Végül a géprombolást halálbüntetéssel sújtó törvénytervezet elfogadása után tizenhárom munkást végeztek ki.[7] Ezt követően a korai munkásmozgalom véget is ért. Végül a halálbüntetést 1813-ban enyhítették 7–14 évig tartó deportálásra. Az évben York városában tartott tömeges tárgyalás után sokakat kitoloncoltak Angliából és azután már csak szórványos géprombolások történtek az országban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A gépromboló mozgalmak, holnaputanujsag.eoldal.hu
  2. Chumbawamba: Angol lázadó dalok, 1381-1914, tarfor.hu
  3. A gyártójáról, Enoch Taylorról elnevezett nagyméretű kalapács (pöröly). Enoch és James Taylor szövőgépeket is gyártott, ezért volt egy ilyen mondás: „Enoch készítette, Enoch is töri szét.” ("Enoch made them, Enoch shall break them") http://www.tarfor.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=115:general-ludd-captain-swing-rebecca-and-their-fellows&catid=19:english&Itemid=38
  4. Northern Anarchist Network: The Luddites 200th Anniversary commemorative booklet - a call for articles, artwork and ideas
  5. Lord Byrons Speech, luddites200.org.uk
  6. Lord Byron halála, ng.hu
  7. Byron, Shelley és a társadalmi lázadás, magyardiplo.hu

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]