Nassau William Senior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nassau William Senior
Nws5.jpg
Született 1790. szeptember 26.[1][2][3]
Berkshire
Elhunyt 1864. június 4. (73 évesen)[1][2][3]
Kensington[4]
Állampolgársága brit
Gyermekei Mary Charlotte Mair Senior
Foglalkozása
Iskolái

Nassau William Senior (*1790. szeptember 26. Compton Beauchamp, †1864. június 4. Kensington, ma London része) angol közgazdász, gazdaságpolitikai tanácsadó. Oxfordban a politikai gazdaságtan professzora (1825-30, 1847-52).

Közgazdasági nézetei[szerkesztés]

Szerinte a gazdasági életben az emberek a legkisebb áldozat árán a legnagyobb élvezet elérésére törekszenek, ez az ún. „lex minimi”, vagy a „legkisebb költség” elve. Ebből kiindulva Seniornál a munka áldozat minőségében alkot értéket. A munka értékalkotó tulajdonsága nála a munkásnak a munkához való szubjektív viszonyából fakad. Jean-Baptiste Say-el ellentétben viszont Senior szerint értéket csupán személyek alkothatnak. Az árukapcsolatokban ő csupán a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonyát látja. Ezért a tőkés jövedelme Senior ábrázolásában a tőkés személyes szolgálatainak ellenértéke. Bár a munkanap hosszát szabályozó gyári törvényekkel kapcsolatos egyik ismert érve szerint a 12 órás munkaidő 10 órásra rövidítése súlyos következményekkel járna, mert kb. az utolsó óra alatt termelhető meg a profit és a kamat, a munkaidő előző része csak a felhasznált tőke újratermelését biztosítja. (Ez a gondolat a marxi értéktöbblet-elmélet alapja is.) A tőkés jövedelmének igazságos voltát Senior a tőkéseknek a fogyasztás egyrészéről való lemondásával is igazolni akarja, melyet a felhalmozás érdekében hoznak. „Az az áru, amely létét vagy fennmaradását az önmegtartóztatásnak köszönheti, a tőke.” (N.W.Senior: An outline of the Science of Political Economy. London 1836. 185.o.)

Ezzel Senior önálló termelési tényezőként bevezeti az önmegtartóztatást. (Már Franklin is a legszigorúbb takarékosságra intette polgártársait.)„…a profit az önmegtartóztatás jutalma és ez az önmegtartóztatás az élvezet elhalasztásában áll” írja a fent említett műben.

Senior szerint így a termelésnek két egymástól független költsége van, a munkaáldozat és az önmegtartóztatás. A földjáradék létrejöttét viszont monopóliumra vezeti vissza, amikor azt állítja, hogy ott ahol, monopóliumok léteznek, az érték s a termelési költségek között különbség mutatkozik, és az érték olyan jövedelmet is tartalmaz, amely nem termelési költség, tehát nem áldozat eredménye.

Marx a Tőke című munkájában kigúnyolja Senior nézeteit.

Fő művei[szerkesztés]

  • An Outline of the Science of Political Economy (1836)
  • Letters on the Factory Act (1837)
  • Lecture on the Production of Wealth (1847)
  • Four Introductory Lectures on Political Economy (1852)
  • Historical and Philosophical Essays (1-2.,1865)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  3. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978). (Hozzáférés: 2015. szeptember 28.)

Források[szerkesztés]

  • Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962.
  • Mátyás Antal:A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest 1976.
  • Közgazdasági kislexikon. Főszerk. Gyenis János. 3. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 9789630908818 (isbn 963-09-0881-6)
  • Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 15. o. ISBN 963925715X