Ugrás a tartalomhoz

Nátrium-szelenid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nátrium-szelenid
IUPAC-névnátrium-szelenid
Kémiai azonosítók
CAS-szám1313-85-5
PubChem73973
ChemSpider66601
EINECS-szám215-212-0
ChEBI77773
SMILES
[Na+].[Na+].[Se-2]
InChI
1S/2Na.Se/q2*+1;-2
InChIKeyVPQBLCVGUWPDHV-UHFFFAOYSA-N
Beilstein18899061
UNII1FEK1K7WCE
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletNa2Se
Moláris tömeg124,95 g/mol
Megjelenésfehér szilárd anyag
Sűrűség2,62 g cm−3[1]
Olvadáspont>875 °C
Oldhatóság (vízben)reakcióba lép a vízzel
Rokon vegyületek
Azonos kationnátrium-szulfid
nátrium-tellurid
nátrium-oxid
Azonos anionhidrogén-szelenid
antimon-szelenid
alumínium-szelenid
Rokon vegyületekkálium-szelenid
kálium-szelenát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A nátrium-szelenid nátriumból és szelénből álló ionvegyület, képlete Na2Se. Színtelen, szilárd anyag, melyet szelén és ammóniában oldott nátrium reakciójával állítanak elő.[2] Más alkálifém-kalkogenidekhez hasonlóan a nátrium-szelenid is könnyen reagál a vízzel, hidrolízise során nátrium-hidrogénszelenid (NaSeH) és hidroxidion keletkezik. A hidrolízis oka az, hogy a Se2- rendkívül erős bázis.

Na2Se + H2O → NaHSe + NaOH

A nátrium-szelenid könnyen oxidálódik, ennek során poliszelenidek képződnek, amit az anyag elszíneződése jelez. Savakkal reagálva mérgező hidrogén-szelenid gáz keletkezik belőle.

Na2Se + 2 HCl → H2Se + 2 NaCl

Alkil-halogenidekkel reagálva a megfelelő szelénorganikus vegyület keletkezik belőle.

Na2Se + 2 RBr → R2Se + 2 NaBr

Szilíciumorganikus halogenidekkel a következő módon reagál:

Na2Se + 2 Me3ECl → (Me3E)2Se + 2 NaCl (E = Si, Ge, Sn)

A nátrium-szelenid tárolásánál vigyázni kell hogy ne érintkezzen vízzel és levegővel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium selenide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. David R. Lide (ed.). CRC Handbook of Chemistry and Physics (90th ed.). ISBN 978-1-4200-9084-0.
  2. Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 1. p. 421.