Nátrium-ferrocianid
Ellenőrzött
| Nátrium-ferrocianid | |
 | |
| IUPAC-név | tetranátrium-[hexacianoferrát(II)] |
| Más nevek | E535 |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 13601-19-9 |
| PubChem | 26129 |
| ChemSpider | 19957180 |
| EINECS-szám | 237-081-9 |
| ChEBI | 30061 |
| InChIKey | GTSHREYGKSITGK-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | 5HT6X21AID |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Na4Fe(CN)6 |
| Moláris tömeg | 303,91 g |
| Megjelenés | sárga kristályok |
| Sűrűség | 1,458 g/cm³ |
| Forráspont | 435 °C |
| Oldhatóság (vízben) | 18 g/100 ml |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | monoklin |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A nátrium-ferrocianid áttetsző, sárga kristályokat alkotó kémiai vegyület, képlete Na4Fe(CN)6. Vízben oldható, etanolban nem oldódik. Hidrát formában is gyakran előfordul. A hidrát neve nátrium-ferrocianid dekahidrát, képlete Na4Fe(CN)6·10H2O.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Általában a konyhasóhoz és az utak síkosságmentesítéséhez használt sóhoz adagolják, mert meggátolja a só csomósodását a szállítás, valamint a tárolás során.
- A petróleum gyártása során a petróleum tisztításához használják.
- Élelmiszerek esetén elsősorban a só csomósodását meggátló anyagként alkalmazzák. Maximum napi beviteli mennyisége 0,025 mg/testsúlykg.[1] Használata nagyon korlátozott erős sárga színe miatt, ezért élelmiszerekben előforduló mennyiségek esetén nincs ismert mellékhatása.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Reports of the Scientific Committee for Food" (PDF) (angol nyelven). 1991. 13. o. Hozzáférés: 2015. június 13..
