Mundolinco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mundolinco
Mundolinco
AlkotóJ. Braakman
Első kiadás dátuma1888
Nyelvcsaládmesterséges nyelv
   nemzetközi segédnyelvek
    Mundolinco
Írásrendszerlatin írás
Forrásaieszperantó
Nyelvkódok
ISO 639-2art
ISO 639-3-

A mundolinco egy mesterséges nyelv, melyet a holland író J. Braakman hozott létre 1888-ban. Figyelemreméltó mint a legelső eszperantidó, azaz a legelső eszperantóból kialakult nyelv.

Az eszperantóhoz viszonyított fontosabb változtatások közé tartozik a melléknevek és határozószavak -e végződéssel való egyesítése (az eszperantó a mellékneveknél -a végződést, míg a határozószóknál -e végződést használ), igeragozási változtatások, a latin eredetű szótövek számának növekedése és az új toldalékok létrejötte, mint például a felsőfokú -osim- míg az eszperantó a plej viszonyszót használja.

A számok egytől tízig: un, du, tres, cvarto, cvinto, siso, septo, octo, nono, desem.

Az ábécéjében nincsenek ékezetek.

Példa[szerkesztés]

  • Mundolinco:
Digne Amiso! Hodie mi factos conesso con el nove universe linco del sinjoro Braakman. Mi perstudies ho linco presimente en cvinto hori ! … Ce ho linco essos el fasilosime del mundo…
  • Eszperantó:
Digna Amiko! Hodiaŭ mi ekkonis la novan universalan lingvon de sinjoro Braakman. Mi pristudis tiun lingvon rapide en kvin horoj! … Ĉi tiu lingvo estas la plej facila de la mondo…
  • Magyar:
Tisztelt barátaim! Ma tudomást szereztem Braakman úr új univerzális nyelvéről. A nyelvet gyorsan, öt óra alatt megtanultam! … Ez a nyelv a legegyszerűbb a világon…

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mundolinco című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Braakmann, J. System voor eene internationale Reis- of Handelstaal: onder der naam van El Mundolinco, Dat is Wereldtaal. 2. kiadás. Noordwijk, J.C. van Dillen, 1894.