More Pricks Than Kicks

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Samuel Beckett elbeszéléskötete (magyarul: Több fricska mint rúgás), mely első alkalommal 1934. május 24-én jelent meg a londoni Chatto and Windus kiadónál.[1] A kötetben szereplő 10 elbeszélés közül néhány a korábban íródott (azonban hosszú ideig kiadatlanul maradt) Meglehetősen jó nőkről álmodom (Dream of Fair to Middling Women) című regényen alapul, annak részlete.[2] A kötetben található elbeszélések címei angolul: Dante and the Lobster; Fingal; Ding-dong; A Wet Night; Love and Lethe; Walking Out; What a Misfortune; The Smeraldina's Billet Doux; Yellow; Draff.

Az elbeszélések fő alakja Belacqua Shuah, az ő napjait követhetjük nyomon tanuló korától véletlen haláláig. A szerző Belacqua figuráját Dante Isteni színjátékából kölcsönözte, ahol a lustaságáról híres lantkészítő mester tétlenül hever a mennyország elérésének bármiféle reménye nélkül.[2] A Dante, homár (Dante and the Lobster) című kötetnyitó történetben Belacqua egy olasz nyelvtanóra közbeékelésével vásárolni indul, hogy megvegye ebédjét: homárját és egy sajtszeletet, "egy darab jó rohadt, büdös, zöld Gorgonzolát". Az étel elkészítése közben Belacqua megdöbben a felfedezéstől, hogy a homárt elevenen főzik meg, de nagynénikéje csak nevet, előveszi jobbik kötényét és munkához lát. "Hát legalább könnyű halál, Isten segedelmével" – gondolja Belacqua, majd a narrátor ezzel szemben szigorúan konstatálja: "Nem az".[3]

A kötet második, Fingal[4] című elbeszélésében Belacqua és barátnője, Winnie, a Dublintól északra fekvő fingali dombokra (a farkasok dombjára) látogat egy sétára. A dombokról meglátják a portrane-i elmegyógyintézet épületeit (az elbeszélésben Portrane Lunatic Asylum, mai nevén St. Ita's Psychiatric Hospital[5]) és úgy határoznak, hogy közelebbről is megnézik. Útközben egy, a fűben eldöntött, biciklire bukkannak, majd az elmegyógyintézet mellett összetalálkoznak Dr. Sholtoval, aki korábbról ismeri "Winifred Coates kisasszonyt", vagyis Winnie-t. E találkozást követően Belacqua hirtelen úgy dönt, hogy búcsút vesz Winnie-től és Dr. Sholtótól, majd eltűnik. Winnie Dr. Sholtóval, majd egy öregemberrel beszélget, utóbbi a közeli Martello toronyról és Dane Swiftről, illetve mottéjáról (földhalomvár) mesél. A beszélgetés közben megkezdődik Belacqua keresése, aki "nem tudott ellenállni" a biciklinek, visszament érte, felpattant rá és őrült módjára elhajtott.

A Smeraldina szerelmeslevele (The Smeraldina’s Billet Doux) a német anyanyelvű Smeraldina Rima tört angolsággal írt levele Belacquához. Smeraldina és a kötet más szereplői a való életből vett figurákon alapulnak, Beckett ismerőseire hasonlítanak: a Smeraldina Peggy Sinclair,[6] a Caleken Frica Mary Manning Howe, az Alba Ethna MacCarthy, a Syra Cusa pedig Lucia Joyce,[2] James Joyce lánya.

Charles Prentice, a Chatto and Windus kiadó szerkesztőjének javaslatára Beckett egy elbeszéléssel még megtoldotta a kötet kéziratát, de ez az elbeszélés, melynek címe Visszhangcsontok (Echo’s Bones), végül nem került be a kötetbe.[2] Az elbeszélés csak 80 évvel később, 2014-ben jelent meg – önálló kötetben – a Faber and Faber és a Grove Press kiadásában Mark Nixon szerkesztésében.[7]

Első kiadását követően a kötet többször megjelent, számos nyelvre, így franciára,[8] németre[9] és olaszra[10] is lefordították. Magyarul mindössze az elbeszéléskötet első darabja, a Dante, homár olvasható az Előre vaknyugatnak című, 1989-ben megjelent elbeszéléskötetben.[11]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. John Pilling: Beckett before Godot. Cambridge University Press, 1997. 98. old.
  2. ^ a b c d (angolul) More Pricks Than Kicks
  3. Dante, homár. In: Előre vaknyugatnak: válogatott kispróza. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1989. 5-22. old. (Ford. Takács Ferenc)
  4. Vö. (angolul) Fingal
  5. Vö. (angolul) Portrane
  6. John Pilling: Beckett before Godot. Cambridge University Press, 1997. 61. old.
  7. Megjelenik Beckett 80 évvel ezelőtt elutasított elbeszélése, könyves blog, 2014. április 2.
  8. Bande et sarabande
  9. Mehr Prügel als Flügel
  10. Più pene che pane
  11. Előre vaknyugatnak: válogatott kispróza. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1989.