Molnár Zoltán (író)
| Molnár Zoltán | |
| Élete | |
| Született |
1920. november 24. Debrecen, Magyarország |
| Elhunyt |
2009. január 10. (88 évesen) Budapest, Magyarország |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | elbeszélések, regények |
| Első műve | Félegyházi képek (riportok, 1953) |
| Irodalmi díjai | József Attila-díj (1954, 1972) |
Molnár Zoltán (Debrecen, 1920. november 24.[1] – Budapest, 2009. január 10.) kétszeres József Attila-díjas magyar író, újságíró, műfordító.
Életpályája[szerkesztés]
Molnár Lajos férfi szabósegéd és Majorovics Szidónia fia.[2] Szakiskolában tanult, lakatos szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1945–1950 között pártmunkásként tevékenykedett. 1950-ben kizárták a pártból (Magyar Dolgozók Pártja). 1950–1954 között munkásként kereste meg kenyerét, majd 1954-től az Irodalmi Újság, később a Szabad Nép munkatársa lett. 1956-ban az Írószövetség titkára volt, de letartóztatták. 1959-ben szabadult. Szabadfoglalkozású író, újságíró és műfordító. 1963–1980 között az Élet és Irodalom munkatársa volt.
Házastársa Ónodi Lajos és Juhász Margit lánya, Irma volt, akit 1945. december 15-én Debrecenben vett nőül.[3]
Művei[szerkesztés]
- Félegyházi képek (riportok, 1953)
- A kovács (elbeszélések, 1954)
- Fegyver ropog a Buzsorán (regény, 1956)
- Régi szerelem (elbeszélések, 1960)
- Egy vöröskatona emlékei (kisregény, 1962)
- Egy márciusi nap (regény, 1965)
- A tizenharmadik leány (regény, 1963)
- Váratlan esküvő (elbeszélések 1966)
- Ulti a halállal (regény, 1968)
- Búcsú a Jóistentől (elbeszélések, 1971)
- Civilélet (kisregény, 1973)
- Sár (regény, 1975)
- Amilyen boldog csak lehet az ember (válogatott kisregények, 1976)
- Eszmeralda csókja (elbeszélések, 1977)
- Eljegyzés (regény, 1979)
- Fakerék (elbeszélések, 1982)
- Lagzi (elbeszélések, kisregény, 1987)
- Oly sok viszály után a forradalom 33. évfordulóján (c. kötet egyik írója, 1989)
- Veszélyek és meggondolások. Elbeszélések szerelemről, házasságról, válásról; vál., utószó Illés Lajos; Hét Krajcár, Bp., 1995[4]
Díjai[szerkesztés]
- József Attila-díj (1954, 1972)
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1980, 1985)
- Magyar Népköztársasági Érdemérem tiszti keresztje
- Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata
- 1956-os Emlékérem (1991)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Születési bejegyzése a debreceni polgári születési akv. 2814/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a debreceni polgári házassági akv. 723/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a debreceni polgári házassági akv. 1009/1045. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ Válogatta és az utószót írta Illés Lajos.
Források[szerkesztés]
- Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1405. o. ISBN 963-05-6806-3
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
További információk[szerkesztés]
|
