Molnár Zoltán (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Molnár Zoltán
Élete
Született 1920. november 24.
Debrecen
Elhunyt 2009. január 10. (88 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) elbeszélések, regények
Első műve Félegyházi képek (riportok, 1953)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1954, 1972)

Molnár Zoltán (Debrecen, 1920. november 24.Budapest, 2009. január 10.) kétszeres József Attila-díjas magyar író, újságíró, műfordító.

Életpályája[szerkesztés]

Szakiskolában tanult, lakatos szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1945-1950 között pártmunkásként tevékenykedett. 1950-ben kizárták a pártból (Magyar Dolgozók Pártja). 1950-1954 között munkásként kereste meg kenyerét, majd 1954-től az Irodalmi Újság, később a Szabad Nép munkatársa lett. 1956-ban az Írószövetség titkára volt, de letartóztatták. 1959-ben szabadult. Szabadfoglalkozású író, újságíró és műfordító. 1963-1980 között az Élet és Irodalom munkatársa volt.

Művei[szerkesztés]

  • Félegyházi képek (riportok, 1953)
  • A kovács (elbeszélések, 1954)
  • Fegyver ropog a Buzsorán (regény, 1956)
  • Régi szerelem (elbeszélések, 1960)
  • Egy vöröskatona emlékei (kisregény, 1962)
  • Egy márciusi nap (regény, 1965)
  • A tizenharmadik leány (regény, 1963)
  • Váratlan esküvő (elbeszélések 1966)
  • Ulti a halállal (regény, 1968)
  • Búcsú a Jóistentől (elbeszélések, 1971)
  • Civilélet (kisregény, 1973)
  • Sár (regény, 1975)
  • Amilyen boldog csak lehet az ember (válogatott kisregények, 1976)
  • Eszmeralda csókja (elbeszélések, 1977)
  • Eljegyzés (regény, 1979)
  • Fakerék (elbeszélések, 1982)
  • Lagzi (elbeszélések, kisregény, 1987)
  • Oly sok viszály után a forradalom 33. évfordulóján (c. kötet egyik írója, 1989)
  • Veszélyek és meggondolások. Elbeszélések szerelemről, házasságról, válásról; vál., utószó Illés Lajos; Hét Krajcár, Bp., 1995[1]

Díjai[szerkesztés]

  • József Attila-díj (1954, 1972)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1980, 1985)
  • Magyar Népköztársasági Érdemérem tiszti keresztje
  • Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata
  • 1956-os Emlékérem (1991)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Válogatta és az utószót írta Illés Lajos.

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1405. o. ISBN 963-05-6806-3  
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

További információk[szerkesztés]