Mikó-vár
| Mikó-vár (Cetatea Mikó) | |
 | |
| A Mikó-vár | |
| Ország |  Románia |
| Település | Csíkszereda |
| Épült | 1623 - 1631[1] |
| Stílus | neoreneszánsz[1] |
| Család | Mikó család |
| Jelenlegi funkció | múzeum, könyvtár stb. |
| Elhelyezkedése | |
 Mikó-vár
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 21′ 22″, k. h. 25° 48′ 10″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 22″, k. h. 25° 48′ 10″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mikó-vár témájú médiaállományokat. | |
.jpg)
A Mikó-vár (egyéb nevein Mikóújvár, Mikó vára, Szeredavár, Csíkszeredai vár;[1] románul: Cetatea Mikó) késő reneszánsz kori, szabályos alaprajzú ó-olaszbástyás várkastély, Csíkszereda egyik legfontosabb nevezetessége. Építője neve után Mikó-várnak, vagy ahogyan a korabeli dokumentumokban megjelenik, Mikóújvárnak nevezték.
A várárok maradványaival együtt műemlékként van nyilvántartva.[1]
Fekvése[szerkesztés]
Az 1891-ben Csíkszereda városához kapcsolt Martonfalván található, a város középkeleti részén. Több irányból közelíthető meg: a Petőfi Sándor utca, a Dózsa György utca és a Nicolae Bălcescu utca felől. A Vár tér 2. szám alatt található.[1]
Története[szerkesztés]
Az építés[szerkesztés]
A vár építését 1623 tavaszán kezdték el, tíz évvel azután, hogy tulajdonosa, Hidvégi Mikó Ferenc (1585–1635) Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya lett. Mikó Ferenc a 17. század eleji erdélyi politikai élet kiemelkedő egyénisége, az említett funkciója mellett Bethlen Gábor fejedelem bizalmas tanácsosa, diplomata és krónikaíró volt.
Az épület tervezője valószínűleg Giacomo Resti, a fejedelem építésze volt.[1]
A mintegy 75x70 m alapterületű, négyszögletes főúri kastély építését valószínűleg a 17. század harmincas éveiben fejezték be.[1] Az első írásos dokumentum, mely igazolja a vár létezését, egy 1631-ből származó deliberátum. Mikó Bethlen Gábortól kapta ajándékba a „szeredai fejedelmi jószágot” és egyben engedélyt a vár felépítésére, de halála után közvetlenül (1635) fiát, Józsefet azért fogta perbe martonfalvi Pánczélos István és Balázs, mert atyja kárpótlás nélkül sajátította ki földjeiket a vár építésekor. Az örökös korai halála után özvegye, Macskási Ilona másodszor is férjhez ment, s így a vár hosszabb ideig az alsócsernátoni Damokos család sarja, ifjabb Damokos Tamás csíkszéki főkirálybíró kezében volt. 1661. október 21-én Ali temesvári pasa török és tatár csapatai betörtek Csíkba, a várat elfoglalták és felégették.[1]
A 18. és a 19. század[szerkesztés]
A vár újjáépítésére 1714-1716 között került sor gróf Steinwille Stephan császári tábornok vezetése alatt, amit a bejárati kapu fölött elhelyezett, kőbevésett felirat is igazol. 1735-ben Johann Conrad von Weiss osztrák mérnökkari ezredes elkészítette a várkastély alaprajzát, mely a vártörténet fontos dokumentuma. Az újjáépített vár köré négy új olaszbástyás külső védőövet terveztek, melynek maradványai ma is láthatók a déli oldalon. Az osztrákok a kastély délnyugati oldalához egy szögletes kis lőporraktárat építettek és a déli bástyát kápolnává alakították át. A kápolnamennyezetet szerény, késő barokk stukkó díszíti, ablakainak gótikus formája későbbi átalakítás eredménye. A bástyák földszinti helyiségeit dongaboltozatok fedik, homlokfalaikon két-két ablaktengely található, főpárkányuk fölött pedig magas és keskeny, négyszögletes lőrések sorakoznak. Az így megerősített vár a Habsburg Birodalom keleti védelmi vonalában játszott szerepet.
1764-ig, a székely határőrség erőszakos megszervezéséig a császári csapatok laktanyája, ettől kezdve 1849-ig az első székely gyalogezred táborkarának székhelye. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején itt volt Gál Sándor hadiszállása. A szabadságharc leverése után is katonai hatóságok birtokolták a várat. 1890-ben a kapubástya oldalához egy-egy épületszárnyat építettek, melyeket 1990-ben bontottak le. Az 1880-as években fokozatosan feltöltötték a vársáncot.
Régebbi funkciói és jelene[szerkesztés]
Rövid időközöket leszámítva – amikor különböző intézmények és hivatalok működtek a várban – egészen a 20. század közepéig a katonaság használta a várat. 1970-ben, nagyméretű restaurálás után itt kapott helyet az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum. Az 1970-es évektől 2012-ig a Kájoni János Megyei Könyvtár egyes részlegei kaptak itt helyet.
Jelenleg a Csíki Székely Múzeum található az épületben. Az utóbbi években a vár udvarán tartják a minden évben megrendezett Csíkszeredai Régizene Fesztivált.
2009-ben a vár előtti teret, a Vár teret felújították. 2011 januárjában Kelemen Hunor akkori kulturális és örökségvédelmi miniszter bejelentette, hogy 2012 végéig teljes mértékben felújíthatják a Mikó-várat.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h Vofkori, László. Utazások Székelyföldön. Csíkszereda: Pro Print Könyvkiadó, 149-150. o. (2007. április 25.)
- ↑ Szőcs Lóránt: 7,8 millió lejt különítettek el a Mikó-vár felújítására. Székelyhon, 2011. január 21. [2011. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 24.)
További információk[szerkesztés]
- Várépítészet
- Hereditatum - online műemlék adatbázis
- Kovács András: Szabályos alaprajzú, olaszbástyás várkastélyok Erdélyben. In Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. Csetri Elek, Jakó Zsigmond, Sipos Gábor, Tonk Sándor. Bukarest: Kriterion. 1980. 77–98. o.
.svg){kind=small}