Ugrás a tartalomhoz

Mihovil Nikolić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihovil Nikolić
Született1878. július 29.
Kričke
Elhunyt1951. február 28. (72 évesen)
Zágráb
Állampolgársága
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Mihovil Nikolić (Kričke, 1878. július 29.Zágráb, 1951. február 28.),[1] horvát költő, a Matica hrvatska elnöke.

Élete

[szerkesztés]

A Drniš melletti Kričkében, a görögkatolikus paplakban született. Apja görögkatolikus pap volt. Szüleit korán elveszítette.[2] Már középiskolás korában kezdett verseket írni. Első verse „Moja domovina” (Hazám) címmel a „Bršljan” című ifjúsági lapban jelent meg.[2] Ezután több horvát irodalmi folyóiratba (Hrvatski salon, Život, Savremenik, Vijenac) is írt verseket. 1896-ban diplomázott a zágrábi felsőfokú kereskedelmi iskolában. 1898-ban „Pjesme” címmel megjelent első verseskötete. Élénk társadalmi életet folytatott.[2] 1900-ban egyik alapítója volt a Horvát Írószövetségnek. A Horvát Nemzeti Színház 1905-ben mutatta be „Razbijeni sni” (Széttört álmok) című egyfelvonásos drámáját. A „Vjeručka: utolsó fejezet” című lírai novellája 1914-ben jelent meg.[1] 1909 és 1941 között a Croatia Biztosítótársaság igazgatója volt. 1945 és 1949 között a Matica hrvatska elnöke volt.[1]

Munkássága

[szerkesztés]

A modern korra jellemző impresszionista költészet jegyében számos verseskötetet adott ki. Nikolić költészetét, amely irodalmi munkásságának legfontosabb része, ugyanazok a hangulatok jellemzik, mint a legtöbb horvát modernista esetében.[3] Hasonlatosan Vladimir Vidrić és Dragutin Domjanić költészetéhez, szonett, vagy azzal rokon formában énekel a csillagokról, a szélről, a magányról, a nosztalgiáról és a szentimentalizmusról, hangulatokról, amelyekben érzékeny lelke megremeg.[3] Lírájában olyan fájdalmas embernek érzi magát, aki nehezen tud ellenállni az érzelmeknek. Költészetét a korabeli kritikusok a kor vezető horvát költői, Vidrić, Domjanić, Nazor, Begović költészetéhez hasonlítják. Elismerően szólnak arról, hogy az elsők között kezd kiszakadni a hagyományokból és törekedik a kreatív egyéni hangra.[3] Nikolić, bár mára horvát irodalmi élet egyik leginkább elfeledett költője, művei jelentős mértékben járulnak hozzá hazája, és szülőföldje kulturális örökségéhez.[4]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Pjesme (1898.)
  • Knjiga života (1899., Srđan Tucić-tyal)
  • Nove pjesme (1905.)
  • Razbijeni sni (1905.), egyfelvonásos dráma
  • Knjiga pjesama (1917.)
  • Pjesme (1944.)
  • Vjeručka: posljednje poglavlje (1914.)

Emlékezete

[szerkesztés]

Jovan Hranilović író és Mihovil Nikolić költő emléktábláját 2018-ban helyezték el a kričkei Istenanya plébánia plébániaházának falán (ahol mindketten születtek).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Hrvatska enciklopedija
  2. a b c Bošković 176. o.
  3. a b c Bošković 177. o.
  4. Bošković 180. o.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mihovil Nikolić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.