Mezey Lajos (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mezey Lajos
Született1891. május 29.
Kunszentmárton
Elhunyt1962 (70-71 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1933–1935)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
SablonWikidataSegítség

Mezey Lajos, született: Mezey Lajos Mór (Kunszentmárton, 1891. május 29.[2]1962)[3] magyar ügyvéd, kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

1891-ben született Kunszentmártonban, Mezey István kántor és Wágner Erzsébet római katolikus szülők gyermekeként. Apja és nagyapja is ismert egyházi zeneszerző volt. Középiskolai tanulmányait Szentesen végezte, majd a budapesti egyetemen szerzett jogi és államtudományi diplomát, ott tette le az ügyvédi és a bírói vizsgát is. A világháborúban a mozgósítástól kezdve közel három éven át teljesített frontszolgálatot – közben több kitüntetést is szerzett –, majd 1917-ben, a tizedik isonzói csatában, sebesülten olasz fogságba esett; onnan csak a kommün bukása után szabadult. Kényszerű helyzetéből is igyekezett hasznot húzni: nemcsak megtanult olaszul, de a magyar-olasz történeti és kulturális kapcsolatokat is tanulmányozta, illetve gazdagította művészettörténeti ismereteit.

Szabadulása után, már fiatal ügyvédként bekapcsolódott Szolnok vármegye közéletében; a vármegye abban az időben az ő indítványával egyetértve foglalt állást a Duna–Tisza-csatorna megépítésének szükségessége mellett. Azon tevékenységét, mely az Alföldnek egyszerre hajózható és öntözési célú csatornahálózattal való ellátását célozta, a Körös–Tisza–Maros Belvízszabályozó Társulat, mint az ország legnagyobb ármentesítő társulata azzal ismerte el, hogy előbb választmányi tagjai közé emelte, később alelnökének választotta meg.

Írói készségével már egyetemista korában feltűnést keltett. A fővárosi lapokban úgyszólván az első szószólója volt az Alföld problémáinak cikksorozatai által; széles körű érdeklődést váltott ki a Vérző Alföld című tanulmánysorozata. Úgyszintén nagyobb cikksorozatban foglalkozott a finn és norvég közigazgatási rendszerrel, de a fikciós műfajok sem álltak tőle távol: ősmagyar kori legendákat és reneszánszkori történeti eseményeket dolgozott fel például az Istenek lovagjai című művében.

Az országos politikai életbe 1933-ban kapcsolódott be, amikor a Nemzeti Egység Pártja színeiben időközi választáson választották országgyűlési képviselőnek szülővárosa választókerületében. 1935-ben, majd 1939-ben is megerősítette mandátumát – utóbbi évben már a némileg átalakult és névváltáson átesett jelölő szervezete, a Magyar Élet Pártja programjával –, változatlanul a kunszentmártoni kerületben. A képviselőházban egy ideig a mentelmi bizottság elnöke volt, 1939 tavaszán a kormányfőtanácsosi címet is elnyerte.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. Bp., Magyar Politikai Lexikon Kiadóvállalat, 1935.
  • Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Szerk. Scheftsik György. Pécs, Kalotai László, 1935.