Mellitusz
| Mellitusz | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 6. század Appennini-félsziget |
| Elhunyt | 624. április 24. Canterbury |
| Sírhely | Canterburyi Szent Ágoston-apátság |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Tisztség |
|
| Hivatal | Canterbury érseke |
| Hivatali idő | 619–624. április 24. |
| Elődje | Canterburyi Lőrinc |
| Utódja | Jusztusz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mellitusz témájú médiaállományokat. | |
Szent Mellitusz (meghalt 624. április 24-én) London első püspöke és Canterbury harmadik érseke volt.
Élete[szerkesztés]
Szent Béda leírása szerint Mellitus nemesi származású volt,[1] I. Gergely pápa pedig azt mondta róla, hogy apát volt.[2] Annak a Szent Andrásnak szentelt, a Mons Caeliuson álló apátságnak lehetett az apátja,[3] melyet Gergely alapított, s melynek mind pápává választása előtt Gergely, mind pedig Kentbe érkezését megelőzően Canterburyi Szent Ágoston is tagja volt.
Mellituszt 601-ben Gergely azért küldte Angliába, mert Ágoston, Canterbury első érseke egy újabb csoport misszionáriust kért tőle.[3][4] Gergely őt bízta meg, hogy elvigye Ágoston palliumát, és ezzel együtt könyvekből és minden, az istentisztelethez valamint az egyház szolgálatához szükséges kellékeket küldött vele.[5]
Mellituszt 604-ben Ágoston szentelte püspökké.[6] A szolgálatot azoknál a keleti szászoknál kellett teljesítenie, akiknek a központja Londonban volt, s így ő lett az első londoni püspök.[7][8] Mellitusz alapította meg a londoni Szent Pál székesegyházat, és ezt tette meg egyházkerületi központtá.[7] Mellitusz 610-ben részt vett a IV. Bonifác pápa által rendezett gyűlésen.[2][7] Bonifác két pápai levél kíséretében küldte vissza Angliába. Az egyik Ethelred királynak és népének, a másik Lőrincnek, Canterbury érsekének ment.[9] Ő vitte el Angliába a zsinat határozatait is.[10]
Ő keresztelte meg Sæberht essexi királyt, I. Æthelberht kenti király unokatestvérét, de Sæberht pogány fiai 616-ban, miután visszautasította azon kérésüket, hogy megkóstolhassák a szent kenyeret,[1] elüldözték Londonból.[11][12] Galliába utazott, de Lőrinc, Cantebury második érseke visszahívta Nagy-Britanniára. Azonban nem ment vissza Londonba, mert ez az ország egészen 650-ig pogány terület maradt, s a változás II. Siegberth essexi királynak köszönhető, aki áttéríttette országát a keresztény hitre.[13] Melitus püspöki időszaka alatt Jusztusszal közösen aláírta Lőrincnek a kelta püspökökhöz írt egyik levelét, melyben sürgette, hogy a kelta egyház ismerje el Rómának a húsvét időpontjának meghatározásához használt eljárást.[14]
Lőrinc 619-es halálát követően Mellitius lett Canterbury harmadik érseke.[15] I. Gergely egy a pogány ünnepekkel, és azzal foglalkozott, hogy Mellitius próbáljon meg a pogány ünnepek idejére keresztény szentek ünnepét kitalálni.[16] Érseksége idején történt meg az a csoda, melyet 623-ban vitt véghez, s melynek hatására elaludt a Canterburyben kipattant, a templomot is fenyegető tüzet. Mellituszt a lángok közé vitték, s így a szél iránya megváltozott, melynek hatására a templom megmenekült.[17][18] A csodán kívül hevs dolog történt. Beda éles elméjét magasztalja.[19]
624 április 24-én halt meg,[15] a Canterburyi Szent Ágoston-apátságban teették el.[1] Halála után szentté avatták, emléknapja április 24.[3][20] Beda dicsérően ír Mellitiusról, bár azt is megjegyzi, hogy köszvénytől szenvedett.[10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Bede A History of the English Church and People p. 109-112
- ↑ a b Brooks "Mellitus (d. 624)" Oxford Dictionary of National Biography
- ↑ a b c Walsh A New Dictionary of Saints p. 420
- ↑ Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 9
- ↑ Beda A History of the English Church and People p. 85-86
- ↑ Fryde, et. al. Handbook of British Chronology p. 219
- ↑ a b c Beda A History of the English Church and People p. 104-107
- ↑ Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 11-13a
- ↑ Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 13
- ↑ a b Blair World of Bede pp. 86-87
- ↑ Delaney Dictionary of Saints p. 431
- ↑ Hindley A Brief History of the Anglo-Saxons p. 36
- ↑ Ashely The Mammoth Book of British Kings & Queens p. 233-234
- ↑ Stenton Anglo-Saxon England p. 112
- ↑ a b Fryde, et. al. Handbook of British Chronology p. 213
- ↑ Eckenstein Woman under monasticism accessed on 6 September 2007
- ↑ Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 30
- ↑ Ashely The Mammoth Book of British Kings & Queens p. 218
- ↑ Hindley A Brief History of the Anglo-Saxons p. 43
- ↑ Catholic Online Saints and Angels: St. Melitus of Canterbury accessed on 3 September 2007
Források[szerkesztés]
- Ashely, Mike The Mammoth Book of British Kings & Queens New York: Carroll & Graff 1998 ISBN 0-7867-0692-9
- Bede A History of the English Church and People translated by Leo Sherley-Price London:Penguin Books 1988 ISBN 0-14-044042-9
- Blair, Peter Hunter. The World of Bede, Reprint of 1970 edition, Cambridge: Cambridge University Press (1990). ISBN 0-521-39819-3
- Brooks, Nicholas. The Early History of the Church of Canterbury: Christ Church from 597 to 1066. London: Leicester University Press (1984). ISBN 0-7185-0041-5
- Brooks, N. P. "Mellitus (d. 624)" Oxford Dictionary of National Biography Oxford University Press Sept 2004 online edn, Oct 2005 accessed 7 Nov 2007
- Delaney, John J. Dictionary of Saints Second Edition Doubleday: New York 2003 ISBN 0-385-13594-7
- Eckenstein, Lina Woman under monasticism: chapters on saint-lore and convent life between A.D. 500 and A.D. 1500 Cambridge: University Press, 1896 "Introductory" accessed on 6 September 2007
- Fryde, E. B., Greenway, D. E.; Porter, S.; Roy, I.. Handbook of British Chronology, Third Edition, revised, Cambridge: Cambridge University Press (1996). ISBN 0-521-56350-X
- Hindley, Geoffrey A Brief History of the Anglo-Saxons: The beginnings of the English nation New York: Carrol & Graf Publishers 2006 ISBN 978-0-7867-1738-5
- Stenton, F. M. Anglo-Saxon England Third Edition Oxford:Oxford University Press 1971 ISBN 978-0-19-280139-5
- Walsh, Michael A New Dictionary of Saints: East and West London: Burns & Oates 2007 ISBN 0-86012-438-X