Mellitusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mellitusz
Életrajzi adatok
Született6. század
Appennini-félsziget
Elhunyt624. április 24.
Canterbury
SírhelyCanterburyi Szent Ágoston-apátság
Munkássága
Valláskeresztény
Tisztség
  • apát
  • Roman Catholic Archbishop of Canterbury
  • Roman Catholic Bishop of London

HivatalCanterbury érseke
Hivatali idő619–624. április 24.
ElődjeCanterburyi Lőrinc
UtódjaJusztusz
A Wikimédia Commons tartalmaz Mellitusz témájú médiaállományokat.

Szent Mellitusz (meghalt 624. április 24-én) London első püspöke és Canterbury harmadik érseke volt.

Élete[szerkesztés]

Szent Béda leírása szerint Mellitus nemesi származású volt,[1] I. Gergely pápa pedig azt mondta róla, hogy apát volt.[2] Annak a Szent Andrásnak szentelt, a Mons Caeliuson álló apátságnak lehetett az apátja,[3] melyet Gergely alapított, s melynek mind pápává választása előtt Gergely, mind pedig Kentbe érkezését megelőzően Canterburyi Szent Ágoston is tagja volt.

Mellituszt 601-ben Gergely azért küldte Angliába, mert Ágoston, Canterbury első érseke egy újabb csoport misszionáriust kért tőle.[3][4] Gergely őt bízta meg, hogy elvigye Ágoston palliumát, és ezzel együtt könyvekből és minden, az istentisztelethez valamint az egyház szolgálatához szükséges kellékeket küldött vele.[5]

Mellituszt 604-ben Ágoston szentelte püspökké.[6] A szolgálatot azoknál a keleti szászoknál kellett teljesítenie, akiknek a központja Londonban volt, s így ő lett az első londoni püspök.[7][8] Mellitusz alapította meg a londoni Szent Pál székesegyházat, és ezt tette meg egyházkerületi központtá.[7] Mellitusz 610-ben részt vett a IV. Bonifác pápa által rendezett gyűlésen.[2][7] Bonifác két pápai levél kíséretében küldte vissza Angliába. Az egyik Ethelred királynak és népének, a másik Lőrincnek, Canterbury érsekének ment.[9] Ő vitte el Angliába a zsinat határozatait is.[10]

Ő keresztelte meg Sæberht essexi királyt, I. Æthelberht kenti király unokatestvérét, de Sæberht pogány fiai 616-ban, miután visszautasította azon kérésüket, hogy megkóstolhassák a szent kenyeret,[1] elüldözték Londonból.[11][12] Galliába utazott, de Lőrinc, Cantebury második érseke visszahívta Nagy-Britanniára. Azonban nem ment vissza Londonba, mert ez az ország egészen 650-ig pogány terület maradt, s a változás II. Siegberth essexi királynak köszönhető, aki áttéríttette országát a keresztény hitre.[13] Melitus püspöki időszaka alatt Jusztusszal közösen aláírta Lőrincnek a kelta püspökökhöz írt egyik levelét, melyben sürgette, hogy a kelta egyház ismerje el Rómának a húsvét időpontjának meghatározásához használt eljárást.[14]

Lőrinc 619-es halálát követően Mellitius lett Canterbury harmadik érseke.[15] I. Gergely egy a pogány ünnepekkel, és azzal foglalkozott, hogy Mellitius próbáljon meg a pogány ünnepek idejére keresztény szentek ünnepét kitalálni.[16] Érseksége idején történt meg az a csoda, melyet 623-ban vitt véghez, s melynek hatására elaludt a Canterburyben kipattant, a templomot is fenyegető tüzet. Mellituszt a lángok közé vitték, s így a szél iránya megváltozott, melynek hatására a templom megmenekült.[17][18] A csodán kívül hevs dolog történt. Beda éles elméjét magasztalja.[19]

624 április 24-én halt meg,[15] a Canterburyi Szent Ágoston-apátságban teették el.[1] Halála után szentté avatták, emléknapja április 24.[3][20] Beda dicsérően ír Mellitiusról, bár azt is megjegyzi, hogy köszvénytől szenvedett.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Bede A History of the English Church and People p. 109-112
  2. a b Brooks "Mellitus (d. 624)" Oxford Dictionary of National Biography
  3. a b c Walsh A New Dictionary of Saints p. 420
  4. Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 9
  5. Beda A History of the English Church and People p. 85-86
  6. Fryde, et. al. Handbook of British Chronology p. 219
  7. a b c Beda A History of the English Church and People p. 104-107
  8. Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 11-13a
  9. Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 13
  10. a b Blair World of Bede pp. 86-87
  11. Delaney Dictionary of Saints p. 431
  12. Hindley A Brief History of the Anglo-Saxons p. 36
  13. Ashely The Mammoth Book of British Kings & Queens p. 233-234
  14. Stenton Anglo-Saxon England p. 112
  15. a b Fryde, et. al. Handbook of British Chronology p. 213
  16. Eckenstein Woman under monasticism accessed on 6 September 2007
  17. Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 30
  18. Ashely The Mammoth Book of British Kings & Queens p. 218
  19. Hindley A Brief History of the Anglo-Saxons p. 43
  20. Catholic Online Saints and Angels: St. Melitus of Canterbury accessed on 3 September 2007

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]