Matematikai univerzum hipotézis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fizikában és a kozmológiában a matematikai univerzum hipotézis (MUH), más néven végső egyesített elmélet egy spekulatív mindenségelmélet, amelyet Max Tegmark kozmológus vetett fel.[1]

Leírás[szerkesztés]

Tegmark elmélete: A fizikai valóságunk egyben egy matematikai struktúra.[2] Más szóval a fizikai univerzumot nem pusztán leírja a matematika, hanem maga a matematika. A matematikai létezés és a fizikai létezés egy és ugyanaz, minden matematikailag létező struktúra fizikailag is létezik. A megfigyelők, beleértve az embereket, „öntudatos alstruktúrák”. Bármely matematikai struktúrában, amely elég bonyolult ahhoz, hogy tartalmazzon ilyen alstruktúrákat, „szubjektíven úgy fogják érzékelni magukat, mintha egy fizikailag »valódi« világban léteznek”.[3]

Az elmélet a pitagoreanizmus vagy a platonizmus egy formájának tekinthető, mivel matematikai entitások létezését állítja. A matematicizmus egyik formája, mivel tagadja, hogy a matematikai objektumokon kívül bármi létezne. Az ontikus strukturális realizmus formális kifejezése.

Tegmark szerint a hipotézisben nincsenek szabad paraméterek, és megfigyeléssel nem zárható ki. Ez alapján előnyben részesíti – az Occam borotvája elvnek megfelelően – minden más mindenségelmélettel szemben. Tegmark az elméletet kiegészíti egy második feltevéssel, a kiszámítható univerzum hipotézissel, amely szerint a fizikai valóságunk alapját képező matematikai struktúrát kiszámítható függvények határozzák meg.[4]

A MUH kapcsolódik a Tegmark által leírt multiverzum[5] négy szintjéhez.

  1. szint: kezdeti feltételek
  2. szint: fizikai állandók
  3. szint: kvantumágak
  4. szint: egyenletek és egyéb matematikai struktúrák

A szintek egymásra épülnek, és egyre változatosabb világokat írnak le.

Kritikák és válaszok[szerkesztés]

Andreas Albrecht, a londoni Imperial College munkatársa „provokatív” megoldásnak nevezte a fizika egyik központi problémájára. Bár „nem merné” azt mondani, hogy hisz benne, mindenesetre megjegyezte, hogy „valójában elég nehéz olyan elméletet felállítani, amelyben minden, amit látunk, az minden, ami van”.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tegmark (1998. november 1.). „Is "the Theory of Everything" Merely the Ultimate Ensemble Theory?”. Annals of Physics 270 (1), 1–51. o. DOI:10.1006/aphy.1998.5855.  
  2. Tegmark (2008. február 1.). „The Mathematical Universe”. Foundations of Physics 38 (2), 101–150. o. DOI:10.1007/s10701-007-9186-9.  
  3. Tegmark (1998), p. 1.
  4. Tegmark (2008). „The Mathematical Universe”. Foundations of Physics 38 (2), 101–150. o. DOI:10.1007/s10701-007-9186-9.  
  5. Tegmark (2003). „Parallel Universes”. Scientific American 288 (5), 40–51. o. DOI:10.1038/scientificamerican0503-40. PMID 12701329.  
  6. Chown (1998. június 1.). „Anything goes”. New Scientist 158 (2157).  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mathematical universe hypothesis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.