Marcato
A marcato egy zenei játékmód és kottai jel. Az olasz eredetű szó jelentése jelzett, megjelölt,[1] mely a hangjegy kottai jelzésére utal. Marcatóval hangot és akkordot is jelölnek, melynek értelmében azt a környezeténél hangsúlyosabban kell játszani.[2] A marcato nem csupán az előadói gyakorlat része, hanem a kottában is szereplő előírás, így a zenemű része.
Alkalmazása[szerkesztés]
Jelölése általában a hangjegy fölé írt vízszintes vagy függőleges kacsacsőr, vagy ritkábban maga a marcato szöveg. Előbbi a hagyományos vízszintes kacsacsőrrel történő dinamikai utasításokra utaló, de annál élesebb dinamikai változást jelző előírás.
A marcato a hang erősebb megszólaltatásával elért hangsúlyozást ír elő, azaz dinamikai módosító, azonban sem a ritmusra, sem a hangmagasságra nincs hatással. Előfordul viszont, hogy a marcato megvalósításakor a hangot az előírt időtartamánál rövidebben, staccatóval játsszák, hogy a dinamikai hatást fokozzák.[3]
Vonós hangszereken a marcatót gyakran martellatóval játsszák, azaz a hang megszólaltatását a vonóval tett kalapácsütésszerű mozdulattal kezdik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ the definition of marcato. Dictionary.com. (Hozzáférés: 2016. április 25.)
- ↑ Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. 483. o. ISBN 963-330-543-8
- ↑ Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. 402. o. ISBN 963-330-543-8
