Manu propria
.png)
A Manu propria (gyakori rövidítéssel m.p., mppr[1] vagy mppria) latin nyelvű kifejezés, egyenértékű az azonos jelentésű, magyar nyelvű saját kezűleg (rövidítve s.k.) jelöléssel. Ma főleg nyomtatott vagy géppel írott dokumentumok végén használatos, olyan esetekben, amikor a kibocsátó nem írja alá kézzel az adott okiratot, de fontosnak tartja nyomatékosítani, hogy annak tartalma az ő közlési szándékait tükrözi. Jellemzően közvetlenül azon személynek (vagy személyeknek) a neve után áll, aki (vagy akik) ténylegesen is aláírták volna a dokumentumot, ha az kézírással születik meg.
Több régi okiratban is felfedezhető, az aláíró neve után, esetleg előtte, de jellemzően a dokumentum végén.
Története[szerkesztés]
- Középkor
A középkori uralkodók és írástudók gyakran alkalmaztak gazdagon díszített, cizellált manu propria jelzéseket, a kézzel írott dokumentumok hitelesítésére.
- 18. század
A mppria jelölés általánosan elterjedt volt a 18. században, nem is kizárólag latin nyelvű okiratok esetében volt használatos, nemzeti nyelvű iratokon is találkozhatunk vele.
- Joseph Haydn 97. szimfóniájának teljes dedikálásos címlapja, amelyen ez áll: 'Sinfonia in C/di me giuseppe Haydn mppria. '[2]
- André Falquet nemesi oklevele[3]
- A 19. századtól
A későbbiekben a hivatalos dokumentumokat is rendszeresen ellátták ezzel a jelöléssel, például Ferenc József osztrák császár és magyar király 1914-es, Szerbia elleni hadüzenete is m.p.-vel végződik.
Használata manapság[szerkesztés]
A különféle személyes csekkeken gyakran felbukkan ez a rövidítés az aláírási sor végén.
- Az egyes országokban
Néhány olyan ország, ahol még ma is rendszeresen használják manu propria kifejezést vagy annak nemzeti nyelvű megfelelőjét, illetve ezek rövidítéseit:
- Albániában hivatalos dokumentumokban: d.v. (albán nyelven: dora vetë),
- Ausztriában: e. h. (ausztriai német nyelven: eigenhändig),
- Csehországban: v. r. (csehül: vlastní rukou), sőt néha használatos a latin m.p. is,
- Németországban: gez. (németül: gezeichnet)[4]
- Magyarországon: hivatalos dokumentumokban: s.k. (saját kezűleg),
- Szlovákiában: v. r. (szlovákul: vlastnou rukou),
- Szlovéniában: l.r. (szlovénül: lastnoročno).
- Szerbiában: s.r. (szerbül: svojeručno)
Források[szerkesztés]
- ↑ Pufendorf, Samuel. Sam. L.B. a Pufendorf De jure naturæ et gentium, libri octo. Francofurti & Lipsiæ : Ex Officina Knochiana, MDCCXLIV. v. 1, page [3]. https://catalog.hathitrust.org/Record/010431595
- ↑ Early Music, Vol. 10, No. 4 (Oct., 1982), pp. 496 és az 5. számú lábjegyzet: 5A manu propria és a dátum összecsúszása gyakori jelenség.
- ↑ Diploma Nobilitatis Andrea Falquet
- ↑ See Oxford Duden German Dictionary, 1990, p.337
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Manu propria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.