Manasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egy hagyományos kirgiz manaszcsi előadja az eposz egyik részletét egy karakoli jurtatáborban

A Manasz (kirgiz: Манас дастаны, arab: ماناس دستانی, azeri: Manas Dastanı, török: Manas Destanı) a kirgiz nép őseposza, valamint hős főszereplőjének neve. Az eposz több mint félmillió versszakból áll, körülbelül 20-szor hosszabb, mint Homérosz Odüsszeiája és Iliasza együttvéve. A hazafias mű Manasz és leszármazottai, valamint követői küzdelmét regéli el, akik az ujgurok ellen harcoltak a 9. században, a kirgiz függetlenség megőrzése érdekében. Az epikus költemény első írásos emlékei a 19. századból származnak, de szóbeli közlése a kirgizek szerint sokkal idősebb múltra tekinthet vissza. Manasz ábrázolása olyan eseménysorozat köré szerveződik, amely egybeesik a régió 17. századi történelmével és elsősorban a Dast-i Kipcsaktól délre fekvő hegyek török ajkú népei és a Dzsungária határában élő ojrát mongolok közti kapcsolatrendszert érinti. Mintegy 18-féle változatban szájhagyományként őrződött meg, a szövegben ábrázolt tényleges időhatárok jelenleg is kutatás tárgyát képezik.[1] A mű három kirgiz hősnek állít emléket: a hős Manasznak, fiának Szemetejnek és unokájának Szejteknek.

A Manasz a török dasztán (epikus mondakör) része, egy olyan irodalmi műfaj, amely oktatási közegként is szolgált. A kirgizek ezzel hagyományozták át történetüket, értékeiket, szokásaikat és etnikai identitásukat.

A kirgiz kormány 1995-ben ünnepelte a Manasz születésének 1000. évfordulóját a névadó hős Manasz és ojrát ellenségének, Dzsolojnak a tiszteletére. Az eposz első írásos említése egy 1792-1793-ra datálható perzsa kézirat.[2]

A mű több mint 500 000 sorból áll, és bár a kirgiz történészek hangsúlyozzák, hogy a világirodalom leghosszabb irodalmi alkotása[3], valójában a Mahábhárata, illetve a tibeti Geszer kán eposz ennél hosszabb.[4] A különbség a versszakok számából adódik, a Manasz több versszakot tartalmaz, de ezek sokkal rövidebbek az említett művekénél.

Eredete és kiadásai[szerkesztés]

Az eposzt már a 15. században is említették korabeli források, de a művet csak 1885-ben rögzítették írásban. Valódi eredetével kapcsolatban több vélemény is létezik: van, aki a 7. és a 10. század közé datálják, vannak, akik inkább a 11.12. század közé teszik születését, és olyanok is akadnak, akik inkább a 15. és a 18. század közé helyezik az eposz eredetét.

Első, még részleteket bemutató leírása 1856-ban Cs. Valihanov kazah etnográfustól származik, amit 1862 — 1869 között V. V. Radlov orosz kutató egészített ki. 1922-től Sz. Orozbakov manaszcsi (vándorénekes), aki mintegy 250 ezer verssort tudott, és Szajakbaj Karalajev közreműködésével a Kirgiz Tudományos Akadémia 18 változatot rögzített írásban. Legjelentősebb, magyarázatokkal ellátott kiadása kirgiz nyelven Manasz, Kiszkartilip biriktirilgen variant, 1–3. (1958-60) (Frunze) címmel jelent meg. Oroszul: Epizódok, 1960 Moszkva

Az eposznak, annak részeinek több, mint 65 különböző változata létezik. Walter May által elkészített angol fordítása 1995-ben jelent meg, Manasz születésének feltételezett 1000-ik évfordulóján, majd két kötetben, 2004-ben, másodszorra is kiadták.

Jelentősége[szerkesztés]

Manasz mauzóleuma Talasz közelében

Ez az eposz jelenti a kirgiz irodalom hagyományos alapját, erre épül szinte minden kirgiz művészeti alkotás, kirgiz ünnepségeken folyamatosan előadják verseit, amikor egy hagyományos manaszcsi háromhúros komuz-zal kísérve mondja el a bús-borongós dalokat. Szólások és közmondások, népi bölcsességek származnak a műből. Az eposz népies nyelvezete és képi gazdagsága az évszázadok során előadóművészek sokaságát ihlette meg. A „hivatalos” előadóinak számító manaszcsikat nagy megbecsülés veszi körül az egész közép-ázsiai térségben. A leghíresebb manaszcsik európai, sőt világ körüli turnén is bemutatják az eposzt, igen megbecsült művészek. Közülük is kiemelkedik Rüszbek Dzsumabajev manaszcsi.

A főhős személye[szerkesztés]

A monda szerint Manasz Kirgizisztán északnyugati részén, Talasz körzet Ala-tau hegységében született. Talasz várostól körülbelül 40 km-re található mauzóleum a mondák szerint az ő maradványait őrzi, a kirgiz utazók, vándorok kedvelt látogatási helye. A főhős alakját népmesei, mitológiai motívumok övezik. Két mestere, Bakaj és Kosoj segítségével vívja gigászi harcát nemcsak hús-vér ellenségeivel, hanem varázslókkal, démonokkal is. Jutalmul Kanikejnek, a szépséges jövendőlátó hősnőnek nyeri el kezét.

A történet összefoglalása[szerkesztés]

Az Altaj hegyei között a mandzsu és kalmük nép területei környékén Dzsakip, a kirgiz vezér szomorkodik, mivel nincs utódja, és már lemondott róla, hogy vagyonát méltó fiúörökösre hagyja. Csijirdi, első felesége vigasztalja, de hiába. Ő is azt hitte, mint a férje, hogy neki már nem lehet gyermeke és utód nélkül marad a törzsük. Második felesége, Bakdőlöt szintén bánkódott, mivel eddig ő is terméketlennel bizonyult, így nem tudja férjét boldoggá tenni.

Egyik éjjel a vezér különös álmot látott, amit egyfajta jóslatnak értelmezett, felébresztette hát feleségét és elmesélte neki, hogy álmában egy rikoltozó madarat látott, aki egyszer égen és földön minden madár és jószág ura lesz.

Csijirdi azt javasolja neki, tartsa titokban álmát, hívjon hatalmas vendégséget, vágjanak le sok marhát, hogy ha ők meghalnának is, azok gazdátlanul ne maradjanak. Második felesége, Bakdőlöt is álmot látott, ő egy szép sólymot, amit Dzsakip úr a karján reptetett. Azt tanácsolta, hogy a vezér áldozzon állatokat, vendégelje meg törzsét, a kirgizeket, hiszen a sírba úgyse tudja magával vinni vagyonát, és tekinthető ez a nagy vendégség áldozathozatalnak is születendő gyermekükért, ne legyen fukar, nincs mit vesztenie.

Bár Dzsakip vezér felmérgedt asszonyai tanácsán, mégis megfogadta azokat és számtalan állatot feláldozott. Megvendégelte vele népét, majd elmondta álmát barátainak. Egyik vezére, Bajdzsigit szerint a madár valószínű gyermeket jelent, aki majd hatvan éves koráig a kirgizek vezére lesz, minden hősnél nagyobb és félelmetesebb harcos, aki a kirgizek népét a dicsőség útján vezeti. Második felesége, Bakdőlöt pedig két fiút szül majd, akik elsőszülöttének örökségét továbbviszik.

A lakoma után kilenc hónappal Csijirdi, Dzsakip első asszonya hat napi vajúdás után fiút szült, aki a köldökzsinór elvágása után már fel is állt, súlya mint egy tizenöt éves gyereké. Megvitték a jó hírt a hegyekben vadászó Dzsakipnak, aki örömében elájult. Mikor hazatért, nagy lakomát csaptak az Ücs-Aral síkságán, meghívtak kipcsak, torgüt kalmük, kitaj törzseket. Az újszülöttet Manasznak nevezték, ám félteni kellett az ellenséges törzsek, főleg a kalmük kánok merénylőitől, ezért álnéven (Csong Dzsindi) egy juhászhoz, Ospurhoz adják nevelésre. Itt negyven fiúval bandát szervez és kalandok sokaságát éli át. Ezektől a kalandoktól, amik legtöbbször kalmük pásztorokkal vívott csatákról szólnak, óva inti gazdája Ospur, majd apja Dzsakip is, hiszen tartanak a kalmükök bosszújától.

Manasz nem hallgat rájuk, provokálja a békés kalmük pásztorokat, azok feldühödnek és rátámadnak, ám Manasz legyőzi őket. Dzsoloj, a Kitaj vezér bosszút esküszik. Manasz kemény csapást mér a vezérre, aki bár elmenekül, de legkeményebb vitézét küldi Manasz ellen, Kamant. Manasz vele is végez, ezzel a kirgizek nagy harcosává válik.

Dzsakip távolban élő bátyja, Báj hazaindul, azonban útközben elfogják, és itt hírét veszi, hogy a kalmük vezér, Neszkara megsemmisítő bosszút tervez a még csak 13 éves Manasz ellen. Nagy sereggel a kirgizekre tör, hogy kivégezze Manaszt. Báj figyelmezteti Manasz apját, Dzsakipot a veszélyre, aki nagyon megrémül és gyáván viselkedik. Manasz azonban legyőzi Neszkarát, a seregének megkegyelmez. A kalmükök hűséget esküdnek a hősnek, aki a kirgizek családjába fogadja őket.

Eszen kínai császár fejvadászokat küld rá, de Manasz őket is legyőzi. Félve Eszen bosszújától, a kirgizek sereget szerveznek és kánt választanak, Manasz lesz a kirgizek nagykánja.

Ak-Balta, Manasz tanácsadója figyelmezteti vezérét, hogy él messze az ala-taui kirgizek között a nagy hírű Kosoj vitéz, keresse fel, útközben ismerje meg azt a tájat és vidéket, amelynek uralkodója lett.

Manasz felkeresi Kosojt, aki barátsággal és hűséggel fogadja, és felkéri, segítse őt Eszen kán elleni harcában. Kosoj beleegyezik. Manasz országjáró útjáról hazatérve hívja a kirgizekkel szövetséges kánságokat, hogy álljanak mellé és indítsanak országvédő háborút a kalmükok és kitajok ellen. Az egyesült kirgiz sereg lezúdul az Altaj hegyeiből és ellepi a síkságokat. Tekeszbe érve azonban megtorpan, látva az ellenség hatalmas haderejét. Tekesz kalmük urai ugyanis hallván a kirgizek mozgolódásáról, összecsődítik a környék kalmük, kitaj, kipcsak népeit és végső csatát hirdetnek, amelyben Manasz majdnem elveszti látását. A csatát Manasz nyeri, Tekesz vezérét megöli. A seregnek megkegyelmez és kéri, hogy válasszanak maguk közül kánt, aki majd engedelmességgel tartozik neki.

Győzelmi ünnepet ülnek, harci játékokat tartanak. Megismerkedik az egyik kalmük vezér, Karacsa lányával, Szajkallal, aki derekasan kivette részét a harcban. A lány kihívja a férfiakat küzdelemre a versenyen, ám egyedül Manasznak van bátorsága kiállni ellene. A hősnek megtetszik a lány, fél megsebezni őt a viadalban. Kettejük ádáz küzdelme során Manasz megsebesül, Szajkal többször is felülkerekedik a kirgiz harcoson, míg végül a lány úgy dönt, nem harcol tovább ellene, Manasz hiába kérleli őt. Az eldöntetlen küzdelem hevében Szajkal szerelemre lobban Manasz iránt.

A kirgizek serege egyre növekszik, miközben az Altajból átvándorolnak az Ala-tau (Tien-san) hegységbe. Manaszt megelőzi híre, a Fergána-völgy, Kokand, Szamarkand várja jöttét, a hírnökök és a helyiek óva intik a körzet urától, a kalmük Alókétől, aki elfoglalta és feldúlta a kirgizek régi szálláshelyeit, szétszórta állataikat és az ősi kirgiz földön dölyfösen terpeszkedett. A sereg a termékeny Talasz-völgybe ér, ahol még számos, neves kirgiz nemzetség csatlakozik hozzájuk, és néhány mandzsu törzs is hitet tesz Manasz mellett. Itt seregszemlét tartanak, és elhatározzák, hogy közös erővel Alóke ellen indulnak.

Margalang városban a Karaszuk-folyó partján volt Alóke szállása, házának kertjében vadállatok sokasága élt, tigrisek, párducok, oroszlánok, farkasok, sőt még egy sárkány is. Manasz egyedül indul Alóke várába, hogy kifürkéssze annak haderejét és szándékait. Alóke tettetett udvariassággal fogadja, ám közben jövőlátó tudományával rájön, hogy Manasz nem könnyű ellenfél, aki mindenképpen győzni fog, ez ellen ő tehetetlen. Ezért állataival akarja felfalatni a kirgiz hőst és seregét, ám a vadak meghunyászkodnak Manasz előtt, és behódolnak neki. Aki mégis rátámad, azzal a hős Manasz kegyetlenül végez. Ekkor Alóke méreghez folyamodik, ám a kirgiz vezér és csapata nem eszik a vendégeknek szánt ételből. Ekkor legjobb vitézét, a kipróbált Tükürüköt küldi ellene, de Manasz legyőzi őt is. Alóke már könyörög életéért, szabad elvonulást kér, a kirgizek nagykánja megalázza őt és elzavarja a vidékről.

A majmúnok kánja Sóruk hetvenkedik, a kirgizeket becsmérli, elbízva magát nem veszi komolyan a kirgiz sereget. Öt gyermeke közül a szépséges, idősebbik lánya Ákilaj, álmot látott, amelyben hatalmas áradás mossa el a majmúnok népét. Egyedül Akiláj és apja, Sóruk menekül meg. Sóruk ezt úgy értelmezi, hogy az áradás a kirgizek serege, de ők megmenekülnek Istennek hála, tehát fel kell venniük a harcot ellenük, és akkor legyőzik őket. Elindul hát seregével, útközben sarcolja a kirgizek szállását, akik családjaikkal a hegyekbe menekülnek. Amikor Manasz visszatér egy vadászatról, sanyarú sorsukról panaszkodó kirgiz családokat, öregeket talál, akik szemére vetik, hogy elhozta őket erre a vidékre, de megvédeni már nem tudja, Sóruk sanyargatja őket. Manasz iszonyú haragra gerjed, összeszedi harcosait és a tomboló Sórukra támad, aki sorra küldi rá legjobb vitézeit, Dögösőt, Csecsendert, Kültüt, de hiába, mind odavesznek a hős kirgiz vitézzel vívott közelharcban. Sóruk, látva Manasz erejét és elszántságát a csatákban, úgy dönt, behódol neki, lányát és ajándékok tömegét felajánlva meghunyászkodik Manasz előtt, aki bár kigúnyolja őt, de elfogadja hódolatát.

Eközben a pekingi kalmükök egyik vezére Azíz azon siránkozik, hogy nincs fiúutóda, ezért szüzek százait hívatja táborába, hogy magához illő feleséget szerezzen. Így születik meg a kirgiz származású Altináj gyermeke, Almambet, aki már igen korán számot adott különleges képességeiről. Sárkányoktól tanulja el a bűbájt, a titkos tanításokat és harci cselekedetekben képezi magát. Bár a kitajok között cseperedik, és a kirgizek ellensége, igazságos vezérré válik a kalmükök között. A nép szereti, ezzel azonban Azíz testvérét Eszen kánt haragítja magára, aki féltékeny az ifjú vitéz sikereire. Almambet megbecsült harcos lesz, de Eszen kán ármánykodásai miatt menekülnie kell kalmükföldről, így a kazakok közé kerül, ahol szintén nagyra tartják. Itt sincs sokáig maradása; a kazak kán fia Kökcse, féltékenységében, hogy Almambet szemet vetett egyik feleségére, haragjában elüldözi birodalmából, Almambet hiába bizonygatja ártatlanságát. Nem is sejti, hogy ez is egy ellene kitervelt, ellenséges, körmönfont terv része, nincs más lehetősége, mint elhagyni szülőföldjét és szerencsét próbálni a kirgizek lakta vidéken.

Manasz egy éjjel álmot lát, amit úgy értelmez, hogy egy napon, egy hozzá hasonló hős vitéz csatlakozik majd hozzá. Így is történt, megismerkedik Almambettel akit seregébe fogad. Ak-baltának, Manasz öreg tanácsadójának és harcostársának a fia Csubak szintén nagy harcos, rettegi őt minden kalmük, de nyughatatlan természetével állandóan veszélybe sodorja kirgiz társait. Egyszer a gazdagságáról híres Buharát szemeli ki, hogy elűzze onnan a betolakodó kitájokat, kalmüköket. Buhara kánjának, Temírnek csodaszép lánya, Kanikéj könyörög apjának, hogy megvédi ő Buharát, hadd hívja ki párbajra a rettegett Csubakot, bebizonyítván a helyiek bátorságát. Férfi ruhát ölt, és párviadalban csaknem legyőzi a meglepett kirgiz vitézt. Csubak megretten a buharai lány bátorságán, és eláll a város azonnali bevételétől, úgy dönt, előbb sereget és erőt gyűjt. Talasz felé haladva találkozik Manasszal és szűk vezérkarával, és itt elmeséli nekik, hogy milyen harcosok vannak Buharában, és Manasz figyelmébe ajánlja a lányt. Kanikéjnek is megakad a szeme az ifjú kirgiz vitézen, Manaszon.

Manasz apját, Dzsakipot küldi lánykérőbe, aki először visszautasításra talál, mivel Kanikéjt apja túl fiatalnak találja és félti hogy elkerül a háztól, de hallván Manasz sikereiről, odaadja a lányt és az elhagyja a szülői házat. Egyúttal barátnőjét, Arúkét Almabethez adják feleségül.

A pekingi Eszen kán nem tudja túltenni magát Manasszal szembeni korábbi vereségén, újabb bosszút forral. Elküldi a kirgiz foglyokból kalmükké lett Köz-Kaman és Kökcse-Köz alattvalóit, hogy színleljenek barátságot Manasszal és rokonságukat hangsúlyozva mérgezzék meg őt. Manasz gyanútlanúl kelepcéjükbe sétál, meghívja a kalmük vitézeket vendégségbe, és megissza a merénylők által elkészített mérget, akik kihasználják azt, hogy a hős vitézt nem kísérik harcostársai. A két kirgiz már feni a kardját, hogy az elbódult és tehetetlen Manasszal végezzenek, de felesége gyanút fog, és egyik hű vitézével, Ak-Ajarral vállvetve védelmezik Manaszt, súlyos veszteségek árán kiszabadítják őt a két áruló fogságából. Kanikej egy barlangba viszi a férjét és itt ápolja gyógyító füvekkel, orvosságokkal, ellenméreggel. Amikor már valamelyest erőre kap, őt Talaszba, fővárosukba viszi. A kalmakok balsikerüket megbosszulván véres hadjáratba kezdenek, ekkor azonban már előkerülnek Manasz leghűségesebb emberei, köztük Almambet, aki varázslással sűrű esőt és sötétséget hoz az árulók csapatára, akik fejvesztve elmenekülnek. Ebben a csatában kovácsolódik össze Manasz hű vezérkara: Ak-Balta fia Csubak, Uluk kán fia Szirgak, Báj fia Bakaj. Bakaj fejezi le menekülés közben Köz-Kamant, akinek bátyja, Kökcse-köz bosszútól lihegve a csatába vágtat, de Csubak Almambetet megvédve kivégzi őt.

A messzi kirgiz vidéken élő Kökötöj szenved, mivel nincs utódja, akire nagy vagyonát ráhagyná, ezért úgy dönt, hogy örökbe fogad egy szegény sorsú gyermeket, Bok-murunt, és vele osztja meg javait. Időközben, amikor Bok-murun tizenkét éves lesz, Kökötöj meghal és örököse úgy dönt, hatalmas halotti tort ül mostohaapja tiszteletére, ahova meghívja a környék híres vitézeit, legyen az kirgiz, afgán, kazak, kara-kitaj, mandzsu vagy kalmük. Ám olyan öntelt volt, hogy magát nagyobbnak tartva Manasznál, őt szándékosan kihagyja a meghívottak közül, amin a kirgiz kán rettentően felháborodik és bosszút forral. Manasz harcostársa, Kosoj próbálja Bok-murunt lebeszélni igazságtalan tervéről, de az hajthatatlan. Szétküldi hát lovasait Ürgencs városától az afgán hegyekig, a Kökcse nagykán uralta kazakoktól Neszkara vezénylete alatt élő mandzsukig. Bok-murun tudta, hogy a kirgizeknek ősi ellenségük a mandzsuk és újabban Neszkara, de úgy gondolta, a fényűző halotti tor, a végtelen gazdagság majd elveszi a viták élét és esetleg új szövetségesekre is lelhet általuk. A nép megjelenik a halotti toron, megjelenik Neszkara is, aki büszkeségétől megrészegülve meg akarja mutatni a mandzsuk felsőbbségét a kirgizeknek, ócsárolja őket, és lovaikat el akarja venni tőlük. Megrémül erre Bok-murun és sopánkodik, miért is nem hívta meg a nagy Manaszt, hiszen ő megvédhette volna. Elmegy hát Kosojhoz, Manasz hű emberéhez és kérleli, adjon tanácsot, mi tévő legyen. Kosoj azt tanácsolja, küldjön követet Talaszba, Manasz és Almambet szállására, engesztelje ki a vitézeket, Csubakot, Szirgakot és Sútunt. Ajdar, a követ el is megy hát, de Manasz dühében majdnem megöli, Kanikej és hős Bakaj kérleli, legyen belátással, Bok-murun fiatal még, meggondolatlan és dölyfös, nem használ a kirgizek ügyének a testvérharc. Manasz megenyhül, felnyergeli hát lovát és negyven vitézétől kísérve elindul Kökötöj halotti torára.

Bok-murun táborában a kalmükök, kara-kitajok és mandzsuk rettegésben tartják a halotti torra érkező kirgizeket, Neszkara és Dzsoloj kán fenyegeti őket, pusztulást hoznak rájuk, ha nem adják át Bok-murun lovát, akire a kánok sz4emet vetettek. A fiú már hajlik arra, hogy megadja magát, amikor megjelenik Manasz, és negyven vitézével a kalmük had közepébe vágtat. Rettentően dühös, figyelmezteti Dzsolojt és Neszkarát korábbi megalázó vereségükre, és kilátásba helyezi, hogy megsemmisíti őket seregükkel együtt. Halotti torra jöttek, viselkedjenek tisztességesen, hagyják kívül az ellenségeskedést. A két vezér lecsendesedik, úgy tűnik, megbékélnek a helyzettel és Manasz felsőbbségével.

Halotti toron szokásos volt, hogy az összegyűlt gyászoló családok versenyre kelnek különböző harci játékokban, ezúttal is ez történt. Lóversenyt hirdetnek, ahol a puszták népei összemérhetik féltett és híres lovaik kiválóságát és lovasaik tudását. Íjászversenyt is rendeznek, ahol a kalmükök és kara-kitájok rosszul teljesítenek, de a kirgizek, élükön Manasszal elnyerik a legfőbb díjakat. A birkózásban jártas és edzett Dzsolojjal azonban egy kirgiz sem mer kiállni, még Manasz sem, hiszen ő nem jeleskedik a földi küzdősportokban, tekintélyét nem kockáztatja, ezért megkéri a bár öreg, de még mindig harcias Kosojt, álljon ki a kalmük vezér ellen, mentse meg a kirgizek becsületét. Kosoj kiáll és több, vesztesnek látszó fordulat után legyőzi Dzsolojt. A kalmük ezt nem tudja elfogadni és a győzelem után még rátámad Kosojra. Manasz közbeavatkozik és elzavarja a kalmük vezért.

Magyar kiadások[szerkesztés]

  • Manasz. Kirgiz hősének; ford. Bede Anna, vál., utószó, jegyz. Urayné Kőhalmi Katalin, ill. Kass János; Európa, Bp., 1979
  • Manasz. Kirgiz hőseposz; nyersford. Somfai Kara Dávid, műfordítás Csáji László Koppány; Molnár, Bp., 2016 (Török-magyar könyvtár)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világirodalmi lexikon VII. (Lanf–Marg). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1982. ISBN 963-05-2677-8  
  2. Tagirdzhanov, A. T. 1960. "Sobranie istorij". Majmu at-tavarikh, Leningrad.
  3. Урстанбеков Б.У., Чороев Т.К. Кыргыз тарыхы: Кыскача энциклопедиялык сөздүк: Мектеп окуучулары үчүн. – Ф.:Кыргы. Совет Энциклопедиясыныны Башкы Ред., 1990. 113 б. ISBN 5-89750-028-2
  4. Amartya Sen, The Argumentative Indian. Writings on Indian Culture, History and Identity, London: Penguin Books, 2005.

Források[szerkesztés]

  • Manasz. Fordította Walter May. Rarity, Biskek, 2004. ISBN 9967-424-17-6
  • Ford. Bede Anna: Manasz: Kirgiz hősének. Budapest: Európa. 1979. ISBN 9630715910  
  • Manasz. Kirgiz hőseposz; nyersford. Somfai Kara Dávid, műfordítás Csáji László Koppány; Molnár, Bp., 2016 (Török-magyar könyvtár)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]