Mamaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mamaj (meghalt: 1380) az Arany Horda beglerbégje, a kánság zavaros időszakában, 1361-1380 között de facto ő uralkodott az állam nyugati részén.

Beglerbégi kinevezése és hatalmának kezdetei[szerkesztés]

Mamaj az Oroszország ezer éve emlékművön, Novgorodban.

Mamaj Dzsingisz kán klánjából származott, feltehetően egy Dzsingisz-leszármazott törvénytelen gyermeke volt. Az 1350-es évek második felében a Krím-félszigeten és a Fekete-tenger északi partvidékén volt az Arany Horda kánjának helytartója. 1357-ben az új kán, Berdibég kinevezte beglerbégjének (hadvezérének) és a lányát is feleségül adta hozzá.

A kulikovói csata. 17. sz.-i miniatúra.

Berdibéget 1359-ben meggyilkolták, de Mamaj nem ismerte el az új kánt. Mivel ő maga nem volt törvényes Dzsingisz-leszármazott, nem lehetett belőle kán, így ehelyett Üzbég kán legkisebb fiának (vagy unokájának), Abdullahnak trónigényét támogatta. A trónkövetelők azonban sorra léptek fel, 1359 és 1367 között Mamaj kilenc különböző kánnal (vagyis olyan trónkövetelővel aki hosszabb-rövidebb időre elfoglalta a fővárost, Új-Szarajt) állt háborúságban. Mamaj időközben uralma alá hajtotta a kánság délnyugati területeit a Krímtől a Volga jobb partjáig. Időnként (1363, 1367—1368, 1372—1373) sikerült elfoglalnia a fővárost, de hosszabb időre nem tudta megtartani. Mivel a keleti kánoknál nem talált támogatásara, külső kapcsolataiban inkább nyugat felé (Genova, Litván Nagyfejedelemség, Velence) orientálódott.

1370 júniusában Abdullah meghalt, a kortársak feltételezése szerint Mamaj ölette meg. A beglerbég új védence a nyolcéves Mohamed Bolak lett, aki Mamaj bábjaként uralkodott, de Új-Szarajból többször is kiűzték ellenfelei.

Kapcsolatai az orosz fejedelemségekkel[szerkesztés]

A földrajzi közelség révén Mamaj szoros kapcsolatokat tartott fent a vazallus orosz fejedelemségekkel, elsősorban az akkorra megerősödő Moszkvai Fejedelemséggel. A tatár vezér eleinte támogatta Moszkvát. 1363-ban a kiskorú Dmitrij Ivanovics helyett régensként uralkodó Alekszij metropolitával megegyezett az éves adó csökkentéséről. Állítólag korábban Mamaj segített kiszabadítani az 1358-59-ben Litvániában raboskodó Alekszijt. Szintén 1363-ban Mamaj kiadott egy jarlikot, miszerint Moszkva nem a Szaraj-beli kánnak, hanem Abdullahnak (azaz neki) tartozik hűséggel. Ugyanebben az évben Dmitrij herceg Mamaj támogatásával megszerezte a vlagyimiri nagyfejedelmi címet. 1370-re azonban megromlott a viszonyuk és Mamaj a tveri Mihail Alekszandrovicsnak adta át a nagyfejedelmi méltóságot. Dmitrij katonai fenyegetéssel lemondásra kényszerítette ellenfelét, és utána személyesen utazott el Mamaj székhelyére, hogy Mohamed Bolak kezéből átvegye a nagyfejedelmi jarlikot. 1374-re végleg megromlott és fegyveres összecsapásokig fajult a viszonyuk, ami 1380-ban a kulikovói csatában kulminált.

Mamaj bukása[szerkesztés]

1377-ben a fiatal Toktamis kán hozzáfogott, hogy Timur Lenk támogatásával meghódítsa az egész Dzsocsi-uluszt. 1378 tavaszára övé volt a keleti rész, a Fehér Horda és utána a Mamaj által uralt nyugati rész, a Kék Horda felé fordult. 1380 áprilisára elfoglalta az Arany Horda déli és középső részét, és egészen az Azovi-tengerig nyomult előre. Hogy hátországát biztosítsa és esetleg vazallus segédcsapatokat szerezzen, Mamaj a kisebbik ellenfele, a Moszkvai fejedelemség ellen szervezett hadjáratot. Zsoldosokkal megerősített hadserege azonban a kulikovói mezőn döntő vereséget szenvedett. Mamaj a Krímre menekült, ám mivel közben Mohamed Bolak meghalt (lehetséges, hogy az ütközetben), uralma elvesztette legitimitását, míg Toktamis Dzsingisz kán leszármazottja volt. 1380 szeptemberében a Kalka folyónál találkozott egymással Toktamis és Mamaj serege, ám az utóbbi harcosai átálltak Toktamis oldalára.

Mamaj maradék híveivel Kaffába menekült, amely régi szövetségesei, a genovaiak krími központja volt, ám nem engedték be a városba. Ezután Ó-Krím városa felé indult, de útközben Toktamis portyázói elfogták és megölték.

Mamaj sírja a Feodoszija melletti Ajvazovszke (régi nevén Sejk-Mamaj) faluban van. Kurgánját a híres festő, Ivan Ajvazovszkij fedezte fel.

Leszármazottai[szerkesztés]

Mamaj egyik fia, Manszur Litvániába menekült, ahol Vytautas nagyfejedelem szolgálatában a Hlinszk hercege címet kapta. Tőle származott a Glinszkij hercegi család, melynek egyik prominens képviselője, Mihail Glinszkij fellázadt uralkodója ellen és Moszkvába menekült. Ott III. Vaszilij nagyherceg feleségül vette az unokahúgát, így Rettegett Iván cár is Mamaj leszármazottja.

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Мамай című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.