Major Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Major Ottó
Élete
Született 1924. április 4.
Budapest, Magyar Királyság
Elhunyt 1999. február 22. (74 évesen)
Budapest, Magyarország
Sírhely Óbudai temető
Nemzetiség magyar
Szülei Major Henrik
Schwarz Elvira
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek, regények, tanulmányok
Első műve Ezer alakban (versek, 1945)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1952, 1956)
A Wikimédia Commons tartalmaz Major Ottó témájú médiaállományokat.

Major Ottó (Budapest, 1924. április 4.Budapest, 1999. február 22.) magyar író. Az Újhold, a Magyarok, az Alkotás, a Kortárs munkatársa volt. A Lengyel József Kollégium alelnöke és a Kassák Lajos Társaság elnöke volt.

Síremléke az Óbudai temetőben (3-XII/714).

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Major Henrik és Schwarz Elvira voltak. 1942-től jelentek meg versei. 1948-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti abszolutórium szakán. 1964–1989 között a Tükör, és annak folytatásának az Új Tükörnek munkatársa és olvasószerkesztője volt. 1988-tól a Károlyi Mihály Társaság intézőbizottsági elnöke volt. 1993-tól a Komlós Aladár Társaság elnöke volt.

Művei[szerkesztés]

  • Ezer alakban (versek, 1945)
  • Négy nemzedék (versek, 1948)
  • Határszélen (1950)
  • Dobra Péter három iskolája (kisregény, 1953)
  • Magyar Atlantisz (regények, 1955-1960)
  • Idők rostáján (regény, 1955)
  • Megőszül a föld (regény, 1956)
  • A hetedik pecsét. Monológ és párbeszédek a Megőszült a föld-höz
  • Isten békéje I-II. (történelmi regény, 1959)
  • Égi és földi háború (történelmi kalandregény, 1959)
  • Testamentum (regény, 1960)
  • Játék a tükörrel (elbeszélések, tanulmányok, 1962)
  • Három apokrif, ókori triptichon: Tibériási Justus (történelmi regény, 1965)
  • Szent Kelemen vallomásai (történelmi regény, 1970)
  • Szerelem és halál a Kapucinus utcában (regény, 1973)
  • Arcok és maszkok (tanulmányok, 1975)
  • Értelem és szenvedély (tanulmányok, 1980)
  • A nagy Heródes, Tibérias Justus, Szent Kelemen vallomásai (történelmi regény, 1965-1970)
  • Boldog boldogtalanok (elbeszélések, 1981)
  • Egy nemzet férfikora (tanulmányok, 1984)
  • A megtalált út (tanulmányok, 1989)
  • Végzetes esztendők (esszék, 1995)
  • A mindenség polgára (versek, 1997)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]