Major Ottó
| Major Ottó | |
| Született | 1924. április 4. Budapest[1] |
| Elhunyt | 1999. február 22. (74 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | író |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1948) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Óbudai temető |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | versek, regények, tanulmányok |
| Első műve | Ezer alakban (versek, 1945) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Major Ottó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Major Ottó, Mohrer (Budapest, 1924. április 4. – Budapest, 1999. február 22.) magyar író. Az Újhold, a Magyarok, az Alkotás, a Kortárs munkatársa volt. A Lengyel József Kollégium alelnöke és a Kassák Lajos Társaság elnöke volt.
.jpg)
Életpályája[szerkesztés]
Major (1945-ig Mohrer) Henrik (1891–1969)[2] fogtechnikus és Schwarz Elvira (1896–1968) fia.[3] 1942-től jelentek meg versei. 1948-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti abszolutórium szakán. 1964–1989 között a Tükör, és annak folytatásának az Új Tükörnek munkatársa és olvasószerkesztője volt. 1988-tól a Károlyi Mihály Társaság intézőbizottsági elnöke volt. 1993-tól a Komlós Aladár Társaság elnöke volt.
Művei[szerkesztés]
- Ezer alakban (versek, 1945)
- Négy nemzedék (versek, 1948)
- Határszélen (1950)
- Dobra Péter három iskolája (kisregény, 1953)
- Magyar Atlantisz (regények, 1955-1960)
- Idők rostáján (regény, 1955)
- Megőszül a föld (regény, 1956)
- A hetedik pecsét. Monológ és párbeszédek a Megőszült a föld-höz
- Isten békéje I-II. (történelmi regény, 1959)
- Égi és földi háború (történelmi kalandregény, 1959)
- Testamentum (regény, 1960)
- Játék a tükörrel (elbeszélések, tanulmányok, 1962)
- Három apokrif, ókori triptichon: Tibériási Justus (történelmi regény, 1965)
- Szent Kelemen vallomásai (történelmi regény, 1970)
- Szerelem és halál a Kapucinus utcában (regény, 1973)
- Arcok és maszkok (tanulmányok, 1975)
- Értelem és szenvedély (tanulmányok, 1980)
- A nagy Heródes, Tibérias Justus, Szent Kelemen vallomásai (történelmi regény, 1965-1970)
- Boldog boldogtalanok (elbeszélések, 1981)
- Egy nemzet férfikora (tanulmányok, 1984)
- A megtalált út (tanulmányok, 1989)
- Végzetes esztendők (esszék, 1995)
- A mindenség polgára (versek, 1997)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- József Attila-díj (1952, 1956)
- Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
- Felszabadulási Emlékérem
- a Művészeti Alap életműdíja (1984)
- Munka Érdemrend ezüst fokozat (1988)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 9.)
- ↑ Apja, Major Henrik születési bejegyzése a pesti izraelita hitközség születési akv. 1375/1891. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 1841/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. július 27.)
Források[szerkesztés]
- Hermann Péter: Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1998 CD-ROM, Biográf Kiadó, 1997 ISBN 963-9051-195
