Ugrás a tartalomhoz

Maginfláció

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fogyasztói árindex (kék) és a maginfláció (piros) az Egyesült Államokban 1960 és 2020 között

A maginfláció (angol nyelven core inflation) az inflációnak a gyorsan változó külső gazdasági hatásoktól megtisztított része. Ez a mutató általános inflációs rátánál jobban jelzi a nemzetgazdaság árszínvonalának hosszabb távú tendenciáit.

Ezt az adatot nemzetközi összehasonlításokra csak annak figyelembevételével lehet alkalmazni, hogy a mutató összetétele, az általános inflációs rátából elhagyott elemek országonként különbözhetnek.

Története

[szerkesztés]

A maginfláció koncepcióját Robert J. Gordon amerikai közgazdász vezette be 1975-ben,[1] majd Otto Eckstein fejlesztette tovább 1981-ben.[2]

Magyarországon

[szerkesztés]

Hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal teszi közzé a maginflációra vonatkozó számításait. 2021-től a magyar maginflációs mutató nem tartalmazza a nem feldolgozott élelmiszerek, háztartási energia, a járműüzemanyagok, a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek, valamint a szeszes italok és a dohányáruk árának alakulását.

A magyarországi maginfláció a 2021-ben kezdődött magyarországi inflációs ciklus során 2023 júniusában öt hónapi csökkenés után még mindig 20,8% volt.[3] Összehasonlításul az eurózónában a maginfláció 2022 nyár végén, ősz elején tetőzött 6%-ot csaknem elérve, az Egyesült Államokban pedig kissé 6% felett.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Gordon, Robert J. (1975). „Alternative Responses of Policy to External Supply Shocks”. Brookings Papers on Economic Activity 6 (3), 183–206. o, Kiadó: Brookings Papers on Economic Activity, Vol. 1975, No. 1. DOI:10.2307/2534065. JSTOR 2534065. 
  2. Eckstein, Otto: Core inflation, 1981
  3. MNB
  4. Economist

Források

[szerkesztés]