Művészcímer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
művészcímer
Művészcímer.PNG

Névváltozatok
Magyarul
vakpajzsos művészcímer (Zolnay 452. l.)
Más nyelveken
de: Künstlerwappen

Rövidítések jelentése

A művészcímer három tarpajzsot tartalmazó címerpajzsból áll. A 14. század közepe óta mindmáig ezt a formát használják. Fent kettő, alattuk egy kispajzs látható. Általában vörös vagy kék alapon 3 ezüst kispajzsot tartalmaz.

Ez nem egyfajta nemesi címer (bár a Wijnsberch [1] és a Tsoerninge [2] család szintén három ezüst kispajzsot viselt vörös alapon), hanem céhcímer vagy inkább a művészetet, mint olyat jelképileg kifejező szimbólum. A művészcímerekkel kapcsolatban nem is létezett külön heraldikai szabály.

Észak-Németországban előnyben részesítették a vörös pajzsot, míg Dél-Németországban, különösen Bajorországban a kék pajzsot kedvelték. A különféle művészünnepeken a kék címert zászlókon, a vöröset pajzson használták. A pajzs lehetett mindkét irányban döntött.

Csatajelenet az Anjou-korban
Aquila János önarcképe – Mártonhely, 1392

Magyarországon szép példái a középkorból János királyi festő (Magister Johannes pictor Regis Hungariae) sírköve (1370 vagy 1371) a budavári koronázó templom külső faláról, a főbejárat mellett elhelyezett sírkő a Budapesti Történeti Múzeumban, az osztrák Radkesburg városából származó Aquila János festő önábrázolása 1378-ból a veleméri templomban, lábánál művészcímerrel, valamint a mártonhelyi templomban (1392), melyen a kezében tartott pajzsán szintén három kispajzs látható. Ábel, királyi festő sírköve az egyik legkorábbi európai művészcímer a 14. század derekáról szintén 3 kispajzzsal ellátott pajzs. A kassai ötvöscéh 1476-os pecsétnyomóján is művészcímer látható.

A három pajzs talán a képzőművészeti diszciplínákat jelképezi (festészet, szobrászat, építészet).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

heraldika, címerfestő, tarpajzs

Irodalom[szerkesztés]

  • Horváth H.: Budapest művészeti emlékei. Bp. 1938.
  • Bertényi Iván: Új magyar címertan. Budapest, 1993 (61. kép)
  • Radocsay Dénes: A középkori Magyarország falképei. Budapest, 1954.
  • Budapest enciklopédia. főszerk.: Tóth Endréné. Budapest, 1981. 236. l.
  • Oswald, Gert: Lexikon der heraldik. Lipcse, 1984. 242. l.