Málnarágó virágmoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Málnarágó virágmoly
Lampronia corticella.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Incurvarioidea
Család: Sárgás virágmolyfélék (Prodoxidae)
Alcsalád: Lamproniinae
Nem: Lampronia
Faj: L. corticella
Tudományos név
Lampronia corticella
L., 1758 (Lampronia rubiella néven Bjerkander, 1781)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Málnarágó virágmoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Málnarágó virágmoly témájú médiaállományokat.

A málnarágó virágmoly (Lampronia corticella) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sárgás virágmolyfélék (Prodoxidae) családjának egyik, hazánkban sokfelé előforduló faja.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Lampronia corticella.jpg Észak- és Kelet-Európában gyakori, alapvetően hegyvidéki faj. Kártevőként jelentkezik Svédországban, Angliában, Észak-Németországban, Lengyelországban és az egykori Szovjetunió egyes területein. A mediterrán területeken ritkán jelenik meg. Hazai málnásainkban, főleg a Börzsönyben gyakran károsít.

Megjelenése[szerkesztés]

A lepke barnásfekete, sárgásfehér foltokkal. Szárnyának fesztávolsága 11–14 mm.

Életmódja[szerkesztés]

Évente egy nemzedéken fejlődik ki, és a lepkék akkor rajzanak, amikor a málna virágzik. A nőstény a málna virágjára rakja le petéit. A fiatal hernyók kezdetben a virág húsos vackát eszik, majd a fejlődő gyümölcsre térnek át. Mielőtt a gyümölcs beérne, a földre hullanak, sűrű tokot szőnek maguk köré, és abban telelnek át. Kora tavasszal kirágják a fakadó rügyek belsejét, behatolnak a vessző belsejébe, és 10–13 cm hosszú, lefelé hatoló járatot rágnak maguknak, aminek eredményeként a kirágott belű vesszők csúcsrésze elpusztul. Április második felében bábozódnak be, majd hamarosan kikelnek.

Külső hivatkozások[szerkesztés]