Lustaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lustaság a tenni akarás hiánya. A katolikus hitben egyike a hét főbűnnek.

Leonard Carmichael szerint a "lustaság kifejezés nem jelenik meg a legtöbb pszichológiáról szóló könyv tartalomjegyzékében".[1] Egy 1931-es kutatás szerint a középiskolás diákok a lustaságnak tanúsítják a teljesítményüket; míg a tanárok a "képesség hiányát" nevezték meg ennek okának. Maga a lustaság a második helyre került.[2]

A lustaság az önbizalom hiányából, a mások általi pozitív megítélésből vagy egy adott tevékenység iránti érdeklődés hiányából származik.[3] A lustaság a halogatás vagy a vacillálás formájában valósul meg.

Thomas Goetz és John Eastwood kimutatták, hogy az elkerülhető állapotok, mint a lustaság, meg is tudják változtatni az embert.[4] Ugyanakkor az ember el is fárad, ha szünet nélkül folytat egy tevékenységet,[5] és az idegrendszerre is kihathat.[6]

A lustaság továbbá közömbössé teheti az embert olyan érzelmekkel/állapotokkal szemben, mint a düh, az idegesség vagy a depresszió.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Leonard Carmichael (Apr 1954), "Laziness and the Scholarly Life", The Scientific Monthly 78 (4): 208–213
  2. Harry Howard Gilbert (Jan 1931), "High-School Students' Opinions on Reasons for Failure in High-School Subjects", The Journal of Educational Research 23 (1): 46–49, DOI 10.1080/00220671.1931.10880126
  3. Laziness: Fact or Fiction?. (Hozzáférés: 2016. november 23.)
  4. theotomji: Who Moved My Cheese [Original - Spencer Johnson], 2014. augusztus 23. [2021. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 23.)
  5. TED Blog Video: Two Monkeys Were Paid Unequally: Excerpt from Frans de Waal's TED Talk, 2013. április 4. [2022. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 23.)
  6. Motivation and Emotion, Vol. 38