Lurrie Bell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lurrie Bell
Párizs, 1980
Párizs, 1980
Életrajzi adatok
Születési névLurrie C. Bell
Született1958. december 13. (65 éves)[1][2]
Chicago
Származásafroamerikai
SzüleiCarey Bell, Sally Bell
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység
KiadókJSP Records

Lurrie Bell weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lurrie Bell témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lurrie Bell, (Chicago, 1958. december 13. –) bluesgitáros és énekes. Édesapja a híres blues harmonikás Carey Bell(wd) volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Bell hatévesen kezdett gitározni. Csodagyerek volt. Tinédzser korában már a chicagói blues legendáival, köztük Eddy Clearwaterrel, Big Walter Hortonnal és Eddie Taylorral lépett fel. Az 1970-es évek közepén csatlakozott a Koko Taylor's Blues Machine-hez, és négy évig velük turnézott. 1977-ben apja „Heartaches and Pain” című albumán debütált, továbbá Eddie C. Campbell „King of the Jungle” című lemezén is játszott. Ekkortájt alapította meg a The Sons of Blues együttest FFBilly Branch]] szájharmonikással. A zenekar felvételei közül három szám szerepelt az Alligator Records Living Chicago Blues Vol. című válogatásban, amelyet 1978-ban adták ki.

1989-ben jelent meg első önálló munkája, az „Everybody Wants To Win” (JSP Records). Bár Bell karrierje jó irányba haladt, és a blues fiatal csodagyerekeként felhívta a bluesrajongók figyelmét világszerte, sok éven át küzdött érzelmi problémákkal és a kábítószerrel. 1995-ben állt talpra a sikeres „Mercurial Son” című albummal. Ezt követően albumok sorozatát adta ki, és egyre gyakrabban kezdett fellépni chicagoi klubokban és a bluesfesztiválokon.

Bell szerepel a Gettin' Up – Live at Buddy Guy's Legends, Rosa and Lurrie's Home című 2007-es CD- és DVD-kiadásban, ahol apjával, Carey-vel játszik. Nem sokkal a megjelenés után Carey Bell meghalt (2007).

Albumok[szerkesztés]

Szóló[szerkesztés]

  • 1989: Everybody Wants To Win
  • 1995: Mercurial Son
  • 1997: 700 Blues
  • 1997: Young Man's Blues
  • 1998: Kiss Of Sweet Blues
  • 1998: The Blues Caravan Live At Pit Inn 1982
  • 1999: Blues Had A Baby
  • 2001: Cutting Heads
  • 2007: Let's Talk About Love
  • 2012: The Devil Ain’t Got No Music
  • 2013: Blues in my Soul
  • 2016: Can't Shake This Feeling

Carey Bellel[szerkesztés]

  • 1977: Heartaches and Pain
  • 1982: Going on Main Street
  • 1984: Son of a Gun
  • 1986 Straight Shoot
  • 1990: Dynasty
  • 1994: Harpmaster
  • 1995: Deep Down
  • 1997: Father & Son The Blues Collection
  • 2004: Second Nature
  • 2007: Gettin' Up, Live at Buddy Guy's Legends, Rosa's and Lurrie's Home

Másokkal[szerkesztés]

  • 1981: American Folk Blues Festival '81
  • 1982: The Sons of Blues Live '82
  • 1982: Chicago's Young Blues Generation és Billy Branch
  • 1994: Be Careful How You Vote és Sunnyland Slim
  • 1998: Chicago's Hottest Guitars: Chicago Blues Session, Vol. 25 és Phil Guy
  • 2009: Live at Chan's: Combo Platter No. 2 (és Nick Moss & The Flip Tops)
  • 2009: Chicago Blues A Living History és Billy Branch, John Primer, Billy Boy Arnold

Díjak[szerkesztés]

  • 2007: Living Blues Awards
  • 2008: Living Blues Awards
  • 2012: Palmarès 2012 de l'Académie du Jazz
  • 2015: Lurrie Bell named „Best Traditional Male Blues Artist” – Blues Music Awards
  • 3 Grammy-díj jelölés

  • 2014-ben Bell Blues Music Award-ot nyert a „Blues in My Soul” című számmal (Song of the Year).). Négy másik kategóriában is jelölték hasonló díjra. 2015-ben Bell Blueszenei Díjat nyert a „Traditional Blues Male Artist” kategóriában.
  • Bell 2016-os „Can't Shake This Feeling” című albumát Grammy-díjra jelölték (a legjobb hagyományos bluesalbum kategória). Matthew Skoller szájharmonikája kiemelkedő szerepet kapott az albumon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lurrie Bell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.