Ugrás a tartalomhoz

Lucius Calpurnius Piso Caesonius (Kr. e. 58)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucius Calpurnius Piso Caesonius
Születettnem ismert
nem ismert
Elhunyti. e. 1. század
nem ismert
Állampolgárságarómai
HázastársaRutilia[1][2][3]
Gyermekei
SzüleiCalventia
Lucius Calpurnius Piso Caesoninus
Foglalkozásaókori római politikus
Tisztsége
  • római szenátor (nem ismertnem ismert)
  • quaestor (i. e. 70 – i. e. 70)
  • curule aedile (i. e. 64 – i. e. 64)
  • praetor (i. e. 61 – i. e. 61)
  • Propraetor (i. e. 60 – i. e. 59, Hispania Citerior)
  • consul (i. e. 58 – i. e. 58)
  • Proconsul (i. e. 57 – i. e. 55, Macedonia)
  • censor (i. e. 50 – i. e. 50)
  • legatus (i. e. 49 – i. e. 49)
  • legatus (i. e. 43 – i. e. 43)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucius Calpurnius Piso Caesonius témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lucius Calpurnius Piso Caesonius (? – Kr. e. 43 után) római politikus, a plebeius Calpurniusok nemzetségének tagja volt. Leginkább Caius Iulius Caesar apósaként és egyik legtekintélyesebb híveként ismert, akit emiatt Cicero meglehetősen sötét színekkel festett le.

Származása

[szerkesztés]

Rangos családból származott: dédapja, Lucius Kr. e. 148-ban, nagyapja, Lucius Kr. e. 112-ben viselt consuli rangot. Apját szintén Luciusnak hívták, de közhivatalt nem töltött be: egy fegyvergyárat vezetett az itáliai szövetségesháború idején. Egy Placentia városából Rómába települt ember, Calventius lányát vette feleségül, tőle származott a legifjabb Lucius.

Karrierje

[szerkesztés]

Kr. e. 59-ben hallunk róla először, amikor a teljhatalmú néptribunus, Publius Clodius rablással vádolta meg, amelyeket praetori magistraturája után neki juttatott tartományában követett el. A bírók lába elé borulva elkerülte a büntetést. Ugyanebben az évben adta feleségül lányát, Calpurniát az egyik consulhoz, Caius Iulius Caesarhoz, aki elérte, hogy Kr. e. 58-ra apósát is consullá válasszák a Pompeius-párti Aulus Gabinius társaságában. A két consul az első triumvirátus bábja volt, emellett Clodiust is támogatták Cicero száműzésével végződő törekvésében. Jutalomképpen a néptribunus nekik ígérte hivatali évük lejárta utánra Macedoniát és Syriát. Caesonius részt vett a Clodius által tartott örömünnepen Cicero száműzése után, és Gabiniushoz hasonlóan elrabolt vagyonából is részesült.

Clodius törvényének hála valóban Macedoniába mehetett, ahol Kr. e. 57-ben és 56-ban gátlástalanul fosztogatott és harácsolt proconsuli rangú helytartóként. A senatus végül utódot jelölt ki számára, így sértetten és feldühödve Kr. e. 55-ben kénytelen volt átadni tartományát Quintus Anchariusnak. (Az Egyiptomot saját szakállára megtámadó Gabiniust is ekkor hívták vissza.) Cicero időközben visszatérhetett a városba, és a visszahívását eredményező vita során minden haragját kiontotta Piso ellen, akit az összes lehetséges bűnnel megvádolt (De provinciis consularibus). Piso hazatérésekor kikérte magának a beszédet, mire Cicero ismét a legsúlyosabb magán- és közéleti vádakat vágta a fejéhez (In Pisonem). Dühe azonban nem volt elég nagy ahhoz, hogy a hatalmas Caesar apósát be merje perelni.

A polgárháborúban és utána

[szerkesztés]

Piso Kr. e. 50-ben Clodius bátyja, Appius Claudius Pulcher kollégájaként censori rangra emelkedett; a hivatalt Caesar felkérésére vállalta. Kr. e. 49-ben még nem vált meg hivatalától, és a polgárháború kitörésekor felajánlotta a senatusnak, hogy közvetít a testület és veje között, amiről azonban az optimaták hallani sem akartak. Caesar így Itáliára támadt, Piso pedig elmenekült a senatorok többségéhez hasonlóan, azonban nem kelt át a Balkánra. Bár Caesartól mindvégig távolságot tartott – ami miatt Cicero hajdani érzései gyökeresen megváltoztak iránta – és a harcokban sem vett részt, Rómába visszatérve veje tisztelettel fogadta.

Caesar Kr. e. 44-es meggyilkolásakor fellépett intézkedéseinek érvényben tartásáért, és jóformán egyedüliként még Marcus Antonius önkényeskedéseivel is szembeszállt; igaz, később Antonius legelszántabb hívei közé tartozott (ismét csak Cicero rosszallására). Amikor Antonius északra vonult, hogy kiostromolja a Mutina városában magát elsáncoló Decimus Junius Brutus Albinust, Piso Rómában maradt, hogy képviselje a consul érdekeit. Kr. e. 43-ban követségbe küldték Antoniushoz Mutina alá. További sorsa nem ismeretes.

Hasonló nevű fia, Lucius Calpurnius Piso Caesonius Kr. e. 15-ben volt consul.

Források

[szerkesztés]


Elődei:
Marcus Calpurnius Bibulus
és
Caius Iulius Caesar
Consul
Kr. e. 58
collega:
Aulus Gabinius
SPQR
Utódai:
Quintus Caecilius Metellus Nepos
és
Publius Cornelius Lentulus Spinther
  1. http://www.strachan.dk/family/rutilius.htm
  2. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 10.)
  3. Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 10.)