Liposzómás vitaminok
A liposzómás vitaminok olyan táplálék-kiegészítők, amelyek a liposzómás kapszulázási bevitel segítségével célzottan juttathatóak el a szervezet adott pontjára, így növelve a biohasznosulás mértékét.[1]
A liposzómákat korábban kizárólag gyógyszerek célba juttatására használták, az elmúlt években egyéb anyagok szervezetbe juttatásával is kísérletezni kezdtek mesterséges membránok segítségével. Ennek köszönhetően megjelentek a piacon az olyan termékek, amelyek étrend- és táplálék-kiegészítők, illetve vitaminok szájon át történő célba juttatására használják a liposzómákat.
Liposzómás kapszulázási technológia[szerkesztés]
A molekuláris kapszulázási technológia segítségével a vitaminokat a liposzómákhoz kötik, így biztosítják, hogy kisebb legyen a bomlás miatti veszteségük.
Az első zárt kétrétegű foszfolipid-rendszereket, melyeket ma liposzómáknak nevezünk, 1965-ben fedezték fel és szinte rögtön elkezdték kutatni annak a lehetőségeit, hogyan lehet alkalmazni őket a különféle hatóanyagok hatékony szervezetbe juttatásában.[2]
A gyógyszeriparban is alkalmazott liposzómás kapszulázási bevitel (Liposome Encapsulated Delivery, LED) technológia lényege, hogy a liposzómák a hordozott anyag körül egy speciális membránt, lényegében egy mikroszkopikus buborékot alkotnak, így védve azt. A liposzómás kapszulázás javítja a felszívódás hatékonyságát, mivel a membrán mindaddig védi a gyógyszereket, tápanyagokat vagy vitaminokat, amíg azok el nem érik a szervezetben a kívánt helyet. Az ily módon kapszulázott hatóanyagok tehát célzottan juttathatóak el a szervezetben a kívánt pontra.[3]
A liposzómás vitaminok működési elve[szerkesztés]
A biológiai membránokhoz hasonlóan a mesterséges membránok, így a foszfolipidek permeabilitása is alacsony a hidrofil, illetve magas a hidrofób anyagokkal szemben.[2] A hidrofil anyagok ugyanis eredendően lipofób, a hidrofób anyagok pedig lipofil tulajdonságokkal bírnak.[4] A hidrofób anyagok célba juttatása liposzómák segítségével ezért még ma is kihívást jelent.
Megfelelő körülmények között a foszfolipidek természetes módon képezik a liposzómának nevezett kettős membránt. Az így képződő buborékok vízoldékony (hidrofil) közegben természetes módon megtelnek a közeget alkotó anyaggal és meg is tartják azt. Ily módon ha valamilyen vitamint tartalmazó tápanyag-készítményben jönnek létre, a kettős membrán feltöltődik ezzel a készítménnyel.[5]
Az előállítás első lépéseként létrehoznak egy vegyületet, amely az alapvető foszfolipidekből (elsősorban foszfatidilkolin) és gyógyszerészeti minőségű nátrium aszkorbátból áll. A következő lépésben ezt a keveréket egy fúvókán keresztül permetezik magas nyomáson egy speciálisan kialakított formázólemezre. A nyomás hatására a foszfolipidek liposzómákká alakulnak.
Egyes kutatások eredményei arra utalnak, hogy a foszfatidilkolin-liposzómák segítségével a szervezetbe juttatott C-vitamin biohasznosulása akár a kétszerese is lehet annak a szintnek, amit a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) vizsgálatai alapján korábban lehetségesnek gondoltak.[6]
Források[szerkesztés]
- ↑ Parmentier J.; Thewes B., Gropp F., Fricker G.: Oral peptide delivery by tetraether lipid liposomes (angol nyelven), 2011. június 2. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
- ↑ a b Theresa M. Allen; Pieter R. Cullis: Liposomal drug delivery systems: From concept to clinical applications (angol nyelven) (PDF). Advanced Drug Delivery Reviews, 2012. szeptember 20. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
- ↑ Kelly C.; Jefferies C., Cryan S. A.: Targeted liposomal drug delivery to monocytes and macrophages (angol nyelven), 2010. október 26. (Hozzáférés: 2016. január 8.)
- ↑ Kolloidika. Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Kémiai Intézet. [2016. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
- ↑ Hogyan működnek a liposzómás vitaminok?. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 11.)
- ↑ Stephen Hickey; Hilary J. Roberts, Nicholas J. Miller: Pharmacokinetics of oral vitamin C (angol format=pdf nyelven). Journal of Nutritional & Environmental Medicine, 2008 (Hozzáférés: 2016. november 8.)