Leydig-sejt
A Leydig-sejtek, vagy Leydig-féle interstitialis sejtek nevüket egyrészt felfedezőjük, Franz Leydig[1] német anatómus után – aki 1850-ben írta le ezeket a sejteket, másrészt az alapján kapták, hogy a herecsatornák közötti laza kötőszövetes „(interstitialis)” állományban, kisebb, szabálytalan csoportokban helyezkednek el. Belső elválasztású működésük van. Működésüket a nemi éréskor kezdik meg. Viszonylag nagy, sokszögletű sejtek erősen eozinofil citoplazmával, nagy, feltűnő sejtmaggal, és a citoplazmában számos lipidcseppel.
Fő endokrin működés[szerkesztés]
A Leydig sejtek koleszterint felhasználva férfi nemi hormonokat, androgéneket (19-karbon szteroidokat) termelnek. A sejtekben egy enzim a koleszterol oldalláncának lehasításával pregnenolont állít elő, ez az androgének előanyaga. Ezek a tesztoszteron, androszténdion és dehidroepiandroszteron (DHEA). A Leydig sejtek hormontermelését az agyalapi mirigy elülső lebenyének egyik gonadotróp hormonja serkenti, ami a nők luteinizáló hormonjának (LH) analógja, ez az interstitialis sejteket stimuláló hormon (ICSH). Az agyalapi mirigy és a here hormontermelő sejtjei között a negatív visszacsatolás jellegű szabályozás megvan, de a hormontermelés – ha mennyiségileg időnként változó is – folyamatos, és lényegében az egész élet alatt fennmarad, mint ahogy a férfi ivarsejtek termelése is. Férfiaknál nem áll le a nemi működés, mint nőknél a menopauza során, bár betegségek hatására és idős korra csökken. (A merevedési zavarok általában nem hozhatók közvetlen összefüggésbe a nemi hormonok termelésével.)
Egyéb hormonális működések[szerkesztés]
A prolaktin (PRL) fokozza a Leydig sejtek reakcióját az ICSH hatására, azzal, hogy növeli a Leydig sejteken az ICSH receptorok számát. Bizonyos fajok Leydig sejtjei rendelkeznek a testicularis oxitocin szintézisének képességével is, mint pl. a patkányok és tengerimalacok. A patkányok C vitamint is képesek előállítani, míg a tengerimalacoknál – az emberhez hasonlóan – a C vitamint (Na-aszkorbát) külső forrásból, normál körülmények között a táplálékokból kell biztosítani.[2]
Finomszerkezet[szerkesztés]
A Leydig-sejtek sokszögletű epitheloid sejtek, ovális magjuk nem a sejt közepén helyezkedik el. A magban három jól fejlett magvacska található, a maghártya alatt pedig nagy mennyiségű tömött kromatin (heterokromatin). Ez a magszerkezet az olyan sejtekre jellemző, amelyek alapjában egy speciális működésben aktívak. A citoplazma sok lipid cseppet, igen bőséges mennyiségű sima felszínű endoplazmatikus hálózatot és sok mitokondriumot is tartalmaz. A durva felszínű endoplazmatikus hálózat kisebb csoportosulásokban, elszórtan van jelen. Gyakoriak a lipofuscin szemcsék és erre a sejtféleségre jellemző egy speciális sejtszervecske, a 3-5 mikrométer átmérőjű Reinke-féle krisztalloid.[3] Ezek működése ma még nem ismert.[4][5] Mivel ezek a sajátosságok más, a herecsatornák közötti kötőszövetben előforduló sejtekre nem jellemzőek, a Leydig-sejtek felismerése viszonylag könnyű.
Fejlődésük[szerkesztés]
A felnőtt típusú Leydig-sejtek a herében postnatálisan differenciálódnak és pubertásig nyugalomban vannak. A magzati élet 8-20 hetében magzati jellegű Leydig-sejtek vannak jelen, amelyek elegendő tesztoszteront termelnek ahhoz, hogy a magzat férfias irányba fejlődjön.[6]
Kórtan[szerkesztés]
.
A Leydig-sejtek kontrollálatlanul szaporodva daganatot képezhetnek.[7] Ezek a daganatok általában jóindulatúak, de tesztoszteront termelhetnek annak kóros hormonális következményeivel. A Leydig-sejteket érintő másik kórkép az adrenomyeloneuropathia, amikor a tesztoszteron szint csökkenhet a normálisnál magasabb ICSH szint ellenére.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Franz Leydig (magyar nyelven) [Tiltott forrás?]
- ↑ Kukucka Mark A, Misra Hara P (1992). „HPLC determination of an oxytocin-like peptide produced by isolated guinea pig Leydig cells: stimulation by ascorbate” (angol nyelven). Arch. Androl. 29 (2), 185–90. o. DOI:10.3109/01485019208987723. PMID 1456839.
- ↑ Reinke-féle krisztalloid (angol nyelven). [2011. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
- ↑ Al-Agha O, Axiotis C (2007). „An in-depth look at Leydig cell tumor of the testis” (angol nyelven). Arch Pathol Lab Med 131 (2), 311–7. o. DOI:[311:AILALC2.0.CO;2 10.1043/1543-2165(2007)131[311:AILALC]2.0.CO;2]. PMID 17284120.
- ↑ Ramnani, Dharam M: Leydig Cell Tumor : Reinke's Crystalloids (angol nyelven), 2010. június 11. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
- ↑ Svechnikov K, Landreh L, Weisser J, Izzo G, Colón E, Svechnikova I, Söder O (2010). „Origin, development and regulation of human Leydig cells” (angol nyelven). Horm Res Paediatr. 73 (2), 93–101. o. DOI:10.1159/000277141. PMID 20190545.
- ↑ Leydig-sejt tumor (angol nyelven)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Leydig cell című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-243-178-7, helyes ISBN 963-242-178-7
- Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
