Lechner László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lechner László
Született 1841.
Pest
Elhunyt 1883. szeptember 9.
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
plébános,
költő

Lechner László (Pest, 1841. – Budapest, 1883. szeptember 9.) főgimnáziumi tanár, plébános, költő.

Élete[szerkesztés]

Iskoláit Erdélyben elvégezvén, a teológiai pályára lépett és Tövisen plébános lett. Az 1870-es évek elején pályát változatott és tanár volt, előbb Hódmezővásárhelyen, majd a fehértemplomi állami főgimnáziumban. 1883-ban áthelyezték Lőcsére a reáliskolához; de mielőtt állását elfoglalhatta volna, szeptember 9-én meghalt Budapesten.

Költeményei többnyire Csataghi névvel jelentek meg; állandó munkatársa volt a Délmagyarországi Közlönynek és pap korában több teológiai lapnak és a Magyar Államnak.

Munkái[szerkesztés]

  • Emlékül a jó gyergyaiaknak. U. ott, 1886.
  • Emlékül Reményinek. U. ott, 1866.
  • Ifjúkori költemények. I. Brassó, 1867. (Mind a három munka Csataghi álnévvel.)
  • 1867. újévi gondolatok. U. ott, 1867.
  • Az ötödik feleség. Regény. Dincklage-Campe bárónő után ford. Szeged, 1874. Két kötet. (A Szegedi Hiradó Regénytára 1., 2.)
  • Uti rajzok. Temesvár, 1881. (Csataghi L. névvel.)
  • Siemiensky Lucian két beszélye. Ford. Győr, 1889.
  • Habicht Lajos, A Jakubinus nő bosszúja. Ford. Ugyanott, 1893. (Egyetemes könyvtár 61.)

Szerkesztette 1874-ben a Hódmező-Vásárhely c. Deákpárti közlönyt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.