Lattmann Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lattmann Tamás
Született 1976. augusztus 12. (42 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása ügyvéd

Lattmann Tamás (Budapest, 1976. augusztus 12. –) magyar jogász, nemzetközi jogász.

Szakmai tevékenysége[szerkesztés]

2000-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 2013-ban szerzett ugyanott PhD fokozatot. A disszertáció témáját a fegyveres erő terrorizmussal szembeni alkalmazásának problémája képezte. Egyéb kutatási és szakterületei a nemzetközi humanitárius jog, az emberi jogok védelme, a nemzetközi hadijog megsértéséért való jogi felelősségre vonás modern intézményi formái, valamint az európai közjogi és intézményi rendszer alkotmányossági problémái.

2004-ben adjunktus lett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, majd a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. 2013 decembere óta egyetemi docens az NKE Nemzetközi Intézetben. 2000 óta tanít az ELTE ÁJK Nemzetközi Jogi Tanszéken, 2004 óta tanársegéd. Több más felsőoktatási intézményben meghívott előadó.[1]

Politikai tevékenysége[szerkesztés]

2015. március 15-én 19 kérdésből[2] álló „rendszerbontó” népszavazást kezdeményezett társaival, Gulyás Balázzsal és Vajda Zoltánnal.[3][4] Ebből hármat hitelesített a Nemzeti Választási Bizottság (NVB), de egyet a Kúria elutasított. Ezután újabb 9 kérdést nyújtottak be,[5] amelyek közül kettőt hitelesített az NVB.[6] Létrehozták az Új Magyar Köztársaság Egyesületet (ÚMKE), melynek Lattmann az egyik ügyvivője lett.[7][8] A tankötelezettség 18 éves korhatárra való visszaállítására vonatkozó kérdésben 87 483 aláírást gyűjtöttek a szükséges 200 ezer helyett,[9] a kötelező kamarai tagság eltörléséről is kb. ugyanennyit,[10] végül a képviselők nyugdíjáról, illetve a gyermekvédelemre szorulók ingyenes iskolai étkezéséről szóló kérdések is érdektelenségbe fulladtak.

2017 január végén bejelentette, hogy a baloldali pártok miniszterelnök-jelöltje kíván lenni.[11]

2017. szeptember 26-án beszélt arról, hogy 2016 végén az MSZP, a DK, az Együtt és a Párbeszéd képviselőjével folytatott tárgyalásokat a lehetséges közös ellenzéki miniszterelnök-jelölti pozíciójáról, de Botka László miniszterelnök-jelölti színrelépésével ez semmissé vált. Elmondta azt is, hogy Botka kampányát és politikai viselkedését kudarcnak ítéli, amit neki is jelzett, az egykori megkereséssel pedig Botka szeptember 26-i „választási szövetsége” miatt állt elő, ami szerinte Botka megadását jelenti.[12][13] Ezután a Magyar Progresszív Mozgalom tagja lett, aminek nyitóülésén szintén szót ejtett a dologról.[14] Az MSZP viszont tagadta, hogy Lattmann a miniszterelnök-jelöltjük lett volna,[15] ahogy később az Együtt, majd a Párbeszéd is, hogy ilyesmiben megállapodtak volna.[14]

Publikációk[szerkesztés]

Mintegy negyven írást jelentetett meg a nemzetközi jog, a nemzetközi hadijog, emberi jogok és európai jog témájában. 2010-ben Kardos Gáborral társszerkesztésében jelent meg a Nemzetközi jog (Eötvös Kiadó, 2010) című, kifejezetten nem jogászok számára készült tankönyv, amelyet több hazai egyetemen is használnak. „Európa tehetetlensége a posztkommunista államokkal szemben” című tanulmánya megjelent a Magyar Bálint által szerkesztett, 2013 őszén megjelent Magyar polip című kötetben.

Alapító szerkesztője a Kül-Világ internetes tudományos folyóiratnak. Emellett tagja több más folyóirat szerkesztőbizottságának.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]