Lükurgosz-kehely
A londoni British Museumban őrzött ókori üvegtárgy, a Lükurgosz-kehely (Lükurgosz-pohár, Lükurgosz-kupa) a nanotechnológia első, tapasztalati alapú alkalmazásának tekinthető.
Története[szerkesztés]
A serleg 1600 évvel ezelőtt készült a Római Birodalomban, valószínűleg magában Rómában készítették az i. sz. 4. században. Készítéséhez a modern nanotechnológiához hasonlatos technikát alkalmaztak, amit valószínűleg spontán, tapasztalati úton fedeztek fel.[1]
Kiváló állapotából a kutatók arra következtetnek, hogy a készítése óta eltelt idő túlnyomó részét a föld felett tölthette — valószínűleg egy templom kincstárában. Mindössze annyit tudunk, hogy az 1800-as évek közepén Lionel de Rotschield báró birtokába került. A báró leszármazottai 1958-ban ajándékozták a múzeumnak. Állandó kiállításon nem szerepel, de időről időre bemutatják. Utoljára 2012–2013-ban volt látható.[2]
A British Museum az 1950-es években szerezte be a rendkívül finom megmunkálású kupát, amelynek meglepő optikai tulajdonságai vannak: hátulról megvilágítva jádezöld helyett rubinvörössé válik.[3]
Tulajdonságai[szerkesztés]
Anyaga dikroitikus, kettős színű átlátszó üveg, amely ha elölről éri a fény, jádezöld színben csillog, áteső fényben pedig izzó vörösen (a király alakja lila lesz).[1] Szokatlan optikai tulajdonságát az okozza, hogy egy kevés kolloid aranyat és ezüstöt tartalmaz. A színváltoztatás titkát csak 1990-ben fejtették meg a kutatók. Mikroszkóp alatt az üveg törött darabjairól kiderült, hogy parányi, 50 nanométer átmérőjű ezüst- és aranydarabokat kevertek. Ez kevesebb, mint az asztali sószem ezredrésze, és már a kvantumpontok mérettartományába esik.[1] Az igen kis mennyiségek miatt a tudósok arra gyanakodtak, hogy az üveg csak véletlenül szennyeződött arany- és ezüstporral, a pohár készítőjének pedig fogalma sem volt arról, hogy ezek a részecskék léteznek vagy bármilyen hatással is lesznek majd a kész termékre. Azóta azonban kb. 50 ugyanilyen optikai tulajdonságú pohárszilánkra bukkantak, így mára biztossá vált, hogy az anyagot szándékosan formálták ilyenre.[2]
A dikroizmust a diszpergált nanorészecskék okozzák. Ezek arányai:
- ezüst 66,2 %,
- arany 31,2 %,
- réz 2,6 %..
Méretük 100 nm-nél kisebb.[3]
Az eltérő színű figurák arra utalnak, hogy az alkotó pontosan tudta, mit csinál, amikor célirányosan 50—100 nm-re őrölt és szelektált szemcséket ad a kehely kvarcüveg anyagához.[3]
A piros szín annak köszönhető, hogy az aranyszemcsék elnyelik a kb. 520 nm hullámhosszú fényt. A lila szín nagyobb szemcsék eredménye. A zöldet a 40 nm-nél nagyobb ezüst szemcsék által okozott fényszóródás kelti.[3]
Peremét aranyozott ezüstlevelek díszítik, aranyozott ezüst talpát pedig szőlőlevelek.[3] Ez az ötvösmunka foglalat az akantuszlevelekkel a kehelynél később készült.[4]
A mítosz szerint Lükurgosz thrák király seregével megtámadta Dionüszoszt és az ő Ambrózia nevű menádját (bacchánsnőjét). Ambrózia a Földanyához fordult, aki szőlőtőkévé változtatta őt, ő pedig feltekeredett a királyra és foglyul ejtette.A kupa azt a pillanatot mutatja, amikor Lükurgoszt csapdába ejtik a szőlő indái.[5] Látható rajta maga Dionüszosz is két követőjével, akik kigúnyolják a csapdába esett királyt.[5]
Kutatók úgy vélik, hogy Dionüszosznak Lükurgosz feletti győzelmét azért választotta az üvegműves témájául, hogy egy politikai eseményre, Nagy Konstantin Licinius császár felett aratott 324-es győzelmére utaljon vele.[5]
A serleg együttesen alkalmazza a hálóüvegen az alámetszést és a relieftechnikát.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Múlt-kor: Múlt-kor:A rómaiak mint a nanotechnológia feltalálói?
- ↑ 24.hu: Vincze Miklós: Évtizedeken át ejtette ámulatba a tudósokat a megvilágítva színt váltó ókori kupa
- ↑ Római élet: Görög-római élet és kultúra: LÜKURGOSZ KUPA
- ↑ Újvilág: 7 érdekes tény a nanotechnológia legismertebb korábbi használatáról, a Lükurgosz-kupáról