Lükopoliszi János
| Lükopoliszi János | |
 | |
| Születése | |
| 305 Aszjút | |
| Halála | |
| 394 (88-89 évesen) | |
| Tisztelete | |
| Ünnepnapja | március 27. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lükopoliszi János témájú médiaállományokat. | |
Lükopoliszi Szent János, más nevein Remete János, Egyiptomi János vagy Lycopolis János (305 körül [1] – 394); a Nitriai-sivatag egyik remetéje volt, az ún. „sivatagi atyák” egyike. Huszonöt éves korában feladta a világi életét, hogy a sivatagban imával keresse Istent.[2]
Az életéről a két fő forrás a 4. század végi Ægypto-i Historia monachorum, továbbá az 5. század eleji Historia Lausiaca (Lausiaca története), ahol a 35. fejezet tárgyalja.
Élete[szerkesztés]
Egyiptomban született. A szülei szegények voltak, ő pedig ácsnak tanult.[2] 25 évesen a világtól visszavonult ember lett, és egy idős remete irányítása alatt kezdett élni.[3] Egy évtizedet töltött vele, aki útmutatást adott és tanította őt.[2] Amikor a remete meghalt, a következő öt évet utazással és kolostorok látogatásával töltötte.[2]
Alban Butler hagiográfus szerint kezdetben olyan abszurdnak tűnő cselekedeteket végzett, mint például a sziklák egyik helyről a másikra görgetése és az elhalt fák megművelése. Végül egy szikla tetejére húzódott, ahol került minden emberi érintkezést. Ott három kis üreget vágott a sziklafalba: egyet az alváshoz, egyet a munkához és egyet az imádkozáshoz. Aztán befalazta magát, csak egy kis rést hagyott meg.[2] Ezen a résen keresztül kommunikált azokkal az emberekkel, akik ritkán hoztak neki élelmet és vizet.[2]
Hetente öt napot egyedül töltött; ilyenkor gyakran Istenhez imádkozott, míg heti két nap olyan emberekkel beszélgetett, akik lelki támaszt kerestek vagy tanácsért jöttek hozzá.[2] Gyakran tömegek gyűltek össze ezen a két napon, hogy hallják a prédikációját.[2] Más aszkéták és remeték példaként és apaként tekintettek rá, és sokan keresték a bölcsességért, köztük a császár is.[2]
Ő maga többnyire napnyugtáig nem evett,[2] és a feljegyzések szerint ötven évig csak szárított gyümölcsökön és zöldségekből álló étrenden élt.[4] A kenyeret elutasította és főtt ételt szinte soha nem evett.[4] Élete végéig így élt.[5]
Azt tartották róla, hogy a prófétálás isteni ajándékával rendelkezik; részleteket tudott olyan emberek életéből, akikkel soha nem találkozott.[2] Nagy Theodosius császárnak például megjósolta a győzelmeit,[6] míg élete megírójának, Palladiosz szerzetesnek pedig a püspöki rangot.
A közel korabeli Szent Ágoston azt írta róla, hogy ördögök kísértették, és csodás gyógyításokat végzett. Ágoston szerint egy nőt is meggyógyított a vakságából. Theodosius császárról szóló jóslásait ő is említi.[7]
Tisztelete[szerkesztés]
Ünnepe a nyugati egyházakban március 27-e, az ortodox kereszténységben június 12-e.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "St. John of Egypt", Faith ND
- ↑ a b c d e f g h i j k St. John of Egypt. University of Notre Dame ; faith.nd.edu. (Hozzáférés: 2023. augusztus 8.)
- ↑ Holtzclaw, R. Fulton. (1980). The Saints Go Marching in: A One Volume Hagiography of Africans, Or Descendants of Africans, who Have Been Canonized by the Church, Including Three of the Early Popes. Keeble Press. p. 80
- ↑ a b Bangley, Bernard. (2005). Butler's Lives of the Saints: Concise, Modernized Edition. Paraclete Press. p. 67. ISBN 978-1557254221
- ↑ "St. John of Egypt", Faith ND
- ↑ Святой преподобный Иоанн Прозорливый. obitel-minsk.ru. (Hozzáférés: 2023. augusztus 8.)
- ↑ De Civitate Dei, V, 26
Irodalom[szerkesztés]
- Alban Butler . (1955). A szentek élete . Rock Island, Illinois.
- Richard Challoner . (1841). A keleti sivatagok legkiválóbb szentjeinek élete . New York.