Lítium-peroxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lítium-peroxid
Más nevek dilítium-peroxid, lítium(I)-peroxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12031-80-0
PubChem 6093265
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Li2O2
Moláris tömeg 45,881 g/mol
Megjelenés szagtalan fehér kristályok
Sűrűség 1,2063 g/cm³
Olvadáspont 195°C
Forráspont Li2O-ra bomlik
Oldhatóság (vízben) oldódik
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−13,82 kJ/g
Veszélyek
EU osztályozás Maró (C)
Oxidáló (O)[1]
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
3
2
OX
R mondatok R8, R34[1]
S mondatok S8, S27, S36/37/39, S45[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A lítium-peroxid Li2O2 képletű szervetlen vegyület. Az Apollo-program során az űrhajók levegőjében felgyűlt CO2 eltávolítására alkalmazták.

Előállítása[szerkesztés]

Hidrogén-peroxid és lítium-hidroxid reakciójával állítják elő, melynek első lépéseként lítium-hidroperoxid keletkezik:[2]

LiOH·H2O + H2O2 → LiOOH·H2O + H2O

A peroxidot a hidroperoxid dehidratálásával nyerik:

2LiOOH·H2O → Li2O2 + H2O2 + 2H2O

195 °C feletti hőmérsékleten lítium-oxid (Li2O) keletkezése közben elbomlik:

2Li2O2 → 2Li2O + O2

Felhasználása[szerkesztés]

Levegőtisztító berendezésekben használják a szén-dioxid megkötésére és oxigén kibocsátására olyan helyeken, ahol a kis tömeg fontos – például űrhajókban:[2]

2Li2O2 + 2CO2 → 2Li2CO3 + O2

Nagyobb mennyiségű CO2-t képes megkötni, mint az azonos tömegű lítium-hidroxid, és további előnye, hogy az abszorpció során dioxigén szabadul fel belőle.[3]

Lásd még[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lithium peroxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Biztonsági adatlap (Alfa-Aesar)
  2. a b Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 116. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5 
  3. Günter Petzow, Fritz Aldinger, Sigurd Jönsson, Peter Welge, Vera van Kampen, Thomas Mensing, Thomas Brüning"Beryllium and Beryllium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.a04_011.pub2

További információk[szerkesztés]