Kunitzer Mózes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kunitzer Mózes
Született1774[1][2][3][4]
Óbuda
Elhunyt1837. február 2. (62-63 évesen)[5][4]
Óbuda
Foglalkozásarabbi
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunitzer Mózes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kunitzer Mózes ben Menachem (Moses ben Menachem Kunitz, Óbuda, 1774. – Óbuda, 1837.) magyar rabbi, talmudtudós, író, a zsidó felvilágosodás egyik nagy alakja Magyarországon.

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Kunitzer Mózes 1774-ben (zsidó naptár szerint 5534.) született Óbudán, egy szegény zsidó családban. Tanulmányait a hagyományos zsidó iskoláztatás keretei között kezdte, 10–13 éves kora között, a bár micvá avatásáig Wolf Boskowits rabbi iskoláját látogatta. 1788-ban két forinttal utazott talmudi tanulmányok végett Ezechiel Landau rabbi jesivájába, Prágába, ahol a híres maszkil, Baruch Jeitteles segítette tanulmányaiban, ezenkívül rendelkezésére bocsátotta hatalmas könyvtárát is, ahol minden szabad percét a Biblia és a rabbinikus kommentárok tanulmányozására fordította.[6] 1792-től a Breslaui Egyetem hallgatója lett, ahol szekuláris tárgyakat és nyelveket tanult.

Későbbi életpályája[szerkesztés]

Fiatalkori pártfogója, Baruch Jeitteles - bár korábban tanítványa volt -, nem követte Landau rabbi konzervatív hozzáállását, helyette a híres filozófus, Moses Mendelssohn követője lett.[7] Ez vélhetően komoly hatással volt az ifjú Kunitzer Mózes későbbi újító szellemiségű életútjára is, amellyel sok ortodox kortársa rosszallását vívta ki maga ellen. Istenfélő életvitele és a Talmudban való kivételes jártassága azonban megvédte a komolyabb támadásoktól, nem úgy, mint például kortársát és barátját, Chorin Áron aradi rabbit.[8] 1796-ra híre visszajutott szülővárosáig, Óbudáig, így a gazdag Kohn Salamon hazahozatta férjül a lányának, és maga mellé vette kereskedelmi vállalkozásába. Kunitzer később önállósodott, és húsz éven át volt kereskedő, több fontos munkáját is ezekben az években írta. Üzlete 1817-ben válságos helyzetbe került, majd 1828-ban csődbe is ment. Innentől fogva párhuzamosan tölti be Budán a rabbi-pozíciót, Pesten pedig tag a rabbinikus bíróságban, egészen 1837. február 2-ai (5597. svát 27.) váratlan haláláig.[9]

Munkásságának jelentősége[szerkesztés]

Kunitzer Mózes irodalmi munkásságának elsődleges jelentősége, hogy új, kora számára szokatlan szempontból közelíti meg a rabbinikus irodalmat. Isaak Markus Jost (1793–1860) történész így jellemzi munkásságát, különös tekintettel az 1815-ben megjelent Ben Johai című fő művére:

„Talmudi vitákat már korábban is folyton-folyvást jelentettek meg, ezek azonban nem voltak hatással az utókorra. Azonban ezen a területen is megjelent egy széles körben művelt gondolkodó, aki nem elégedett meg csupán annyival, hogy magába szívja a talmudi masszát, és oknyomozást folytasson, hanem azt tette feladatává, hogy a talmudi világ szellemiségének egyes kitűnőségeit közelebbről vizsgálja, és hihetetlen tanultságával feltárja.” [10]

Maga a mű talmudi tradíciókat és a híres tannaitának, Schimon ben Jochainak tulajdonított mondásokat elemzi. Kunitzer a Zóhár eredetisége és Schimon ben Jochai szerzősége mellett érvel, a reform zsidóság körében is elismert Jacob Emden vitairatát (Mitpahat szefarim, 1768) cáfolva, ezzel nem kis megrökönyödést okozva sok felvilágosult kortársának.[11] A kor mindazonáltal azonnal elismerte művét a héber irodalom klasszikusaként, Jost szerint pedig a Ben Johai komoly hatással volt a nem sokkal később kialakuló talmudkritikai iskolára. Hasonló módszert alkalmazott a Bet Rabbi előszavaként megjelentetett életrajzban is, összegyűjtve és rendszerezve a Talmud Jehuda ha-Naszira vonatkozó apró életrajzi adatait.

Ezzel szemben a kifejezetten reform szellemiségű responzuma, amely 1818-ban jelent meg a Nogah ha-Cedek (Az igazság ragyogása) gyűjteményben, ortodox körökben kavart nagy vihart, mivel támogatta a liturgia megreformálását. Engedélyezte többek között a hagyományos askenáz kiejtés helyett a szefárdot és a zsinagógában az orgona használatát.[11] Két évvel később megjelent Szefer ha-mecaref című responzumgyűjteményének első kötetében pedig támogatta a német hangzású vezetéknevek felvételét, a hagyományos öltözet elhagyását és a rituális körülmetélés képzett orvosokkal való végeztetését.[12]

Megjelentetett munkái[szerkesztés]

  1. Ha-moszot ha-gedolot. Breslau, 1794. (A Talmud homályos helyeinek magyarázata.)
  2. Ha-ojen. Bécs, 1796. (Kommentár Jedadja Penini (Bedersi, c.1270–1340) Behinat olam című művéhez, valamint rövid misnai és talmudi szövegmagyarázatok.)
  3. Bet Rabbi. Bécs, 1805. (Hatfelvonásos dráma Jehuda ha-nasziról. A darab érdekessége, hogy ez a legelső héber nyelvű színmű, amelyet magyarországi zsidó szerző írt. Előszavában életrajzi összefoglaló.)
  4. Ben Johai. Bécs, 1815.[13]
  5. Szefer ha-mecaref I. Bécs, 1820. (Responzumgyűjtemény)[14]
  6. Szefer ha-mecaref II. Prága, 1857.[15]

Kézirati műve[szerkesztés]

  • Homiliák, 3 vaskos kötet (Prédikációk)[16]

Arcképe, kőnyomat Pesten 1860. (a Beth-El III. kötetében.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Komoróczy Géza, A zsidók története Magyarországon, vol. 1 (Pozsony, Kalligram Kiadó, 2012), pp. 931–933.
  • Seltmann Rezső dr., „Kunitzer Moses ben Menachem”, in: Zsidó Lexikon (Budapest, 1929), pp. 517–518.
  • Reich, Ignaz, „Kunizer Moses”, in: Beth-El: Ehrentempel verdienter ungarischer Israeliten, vol. 1 (Pest, 1856), pp. 169–176.
  • Fahn, Reuven, „Ha-Rav Mosheh Kunits”, Reshumot 4 (1926), pp. 245–280.
  • Samet, Mosheh, „Ha-shinuyim be-sidre bet-ha-keneset: Emdat ha-rabbanim ke-neged ha-mehadshim ha-reformim”, Asufot 5 (1991), pp. 345–404.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Kunizer, Moses (BLKÖ)
  4. ↑ a b National Library of Israel Names and Subjects Authority File. (Hozzáférés: 2021. november 7.)
  5. ↑ Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  6. ↑ Reich, Ignaz, „Kunizer Moses”, in: Beth-El: Ehrentempel verdienter ungarischer Israeliten, vol. 1. (Pest, 1856), p. 169.
  7. ↑ https://de.wikipedia.org/wiki/Baruch_Jeitteles
  8. ↑ Turán Tamás, „Kunitz, Mosheh” in: YIVO Encyclopedia of Jews in Eastern Europe
  9. ↑ Reich, „Kunizer Moses”, p. 175.
  10. ↑ I. M. Jost, Kulturgeschichte zur neueren Geschichte der Israeliten von 1815–1845 (Berlin, 1846), p. 44.
  11. ↑ a b Turán, „Kunitz, Mosheh”
  12. ↑ Reich, „Kunizer Moses”, p. 174.
  13. ↑ Lásd „munkásságának jelentősége” alatt.
  14. ↑ Jogi vélemények gyűjteménye konkrét peres és vallási ügyekben, valamint állásfoglalások exegetikai, filológiai, és történeti kérdésekben. Lásd még „munkásságának jelentősége” alatt.
  15. ↑ Halála után fia, Kunitzer Salamon adatta ki.
  16. ↑ Nem fellelhetőek.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kunitzer_Mózes&oldid=24927573”