Kulunda-tó
| Kulunda-tó | |
 | |
| Ország(ok) | Oroszország |
| Elsődleges források |
|
| Hosszúság | 35 km |
| Szélesség | 25 km |
| Felszíni terület | 728 km2 |
| Legnagyobb mélység | 4,0 m |
| Tszf. magasság | 99 m |
| Elhelyezkedése | |
 Kulunda-tó
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 53° 00′, k. h. 79° 31′Koordináták: é. sz. 53° 00′, k. h. 79° 31′ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kulunda-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Kulunda-tó (oroszul: Кулундинское озеро, magyar átírásban: Kulungyinszkoje ozero) sekély lefolyástalan sóstó Oroszország ázsiai részén, az Altaji határterületen, melynek legnagyobb állóvize.
Fekvése[szerkesztés]
A sztyepp övezetben elterülő Kulunda-síkság (vagy Kulunda-sztyepp) északkeleti részén helyezkedik el, az orosz–kazah országhatártól kb. 80 km-re, Szlavgorodtól 65 km-re keletre. A tóba két folyó ömlik, a Kulunda és a Szujetka; kivezető folyója nincs (lefolyástalan tó). A tótól délre található a kisebb és alacsonyabban fekvő Kucsuk-tó, mellyel néhány kilométeres csatorna köti össze.
Északi és nyugati partja kissé magas, meredek, a déli és a keleti part lapos. Keleti partszakaszán sok kis homoksziget és öböl található, ott a sós talajon alig van növényzet. Az eredeti sztyepp vegetációból máshol is csak kevés maradt, a földek nagy részét felszántották vagy legelőként hasznosítják.
Jellemzői[szerkesztés]
Vízfelületének tengerszint feletti magassága 98–99 m, területe 615 km² és 770 km² között váltakozik, átmérője 35 km. Közepes vízmélysége 2,5–3 m, legnagyobb mélysége 5 m.
Vízgyűjtő területének éghajlata kontinentális. Forró és száraz a nyár, hideg és csapadékban szegény a tél. A januári középhőmérséklet -18 °C, a júliusi 21 °C. Télen a tó nem fagy be, nyáron a víz akár 26 °С-ra is felmelegszik. A csapadék évi közepes mennyisége a vízgyűjtő területen 250–350 mm. Táplálásában a folyón és a csapadékon kívül jelentős szerepe van a felszín alatti vizeknek, artézi forrásoknak is.
Vízszintje erősen ingadozó. Az utóbbi években kiszáradása felgyorsult, a vízfelület kiterjedése csökkent. A víz nem nagyon sós, – északi partját ezért is sok fürdőző keresi fel –, de sókoncentrációja a kiszáradás hatására növekszik. A térség többi sóstavához hasonlóan itt is hatalmas mennyiségű sórák él.[1] A tóban mirabilit, a tófenéken jelentős mennyiségű gyógyiszap található.
A tavaszi-őszi madárvonulások idején a tó több mint kétszázezer vízimadár (lúdalakúak, lilealakúak, sirályfélék, stb.) pihenőhelye. A part körüli sztyeppen több kiemelten védett madárfaj, köztük fakó rétihéja, kerecsensólyom, fehérkarmú vércse, kékcsőrű réce él.
Települések[szerkesztés]
A nyugatabbra fekvő Szlavgorodon és Kulundán kívül, közelebbi városi jellegű települések: Blagovescsenka járási székhely és Sztyepnoje Ozero. Az utóbbi vegyipari kombinátjában a Kucsuk-tóból kinyert mirabilit feldolgozásával nátrium-szulfátot állítanak elő.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ozero Kulungyinszkoje (Megaribolov.ru; hozzáférés: 2018-04-06)
Források[szerkesztés]
- Nagy szovjet enciklopédia, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2018. március 28.
- Sz. N. Ruljov: Kulungyinszkoje ozero (Enciklopegyija Voda Rosszii)
- Térkép: Nyugat-Szibéria déli része
