Korond borvízforrásai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Korond területén több szénsavas és sós forrás tör fel. A régmúltban gyógyfürdőket is létesítettek a jótékony hatású forrásoknál.

Története[szerkesztés]

A korondi szénsavas és sós források ismertek és elismertek voltak a régmúltban is. Teleki Sándor 1729-ben kelt, Teleki Pálhoz címzett leveléből kitűnik, hogy az itteni borvízeket már abban az időben palackba töltve szállították messzi vidékre is: „...küldöttem ezenáltal két butelia korondi savanyúvizet, a legfrissebb savanyú kútból valót...”.

A korondi forrásvizek vegyelemzését Mátyus István végezte el először a XVIII. század végén. Majd Bélteki Zsigmond és Pataki Sámuel is vegyelemzik az itteni vizeket. Több tanulmány, leírás is készül a jótékony hatású gyógyvizekről, Gergelyffi András, Orbán Balázs, Tófalvi Zoltán, Hankó Vilmos ismertetik írásaikban a forrásokat. A magyar orvosok és természetvizsgálók X. nagygyűlésén 1864-ben Vajna János marosszéki orvos részletesen ismerteti a korondi forrásokat és a fürdőt.

Korond híres fürdője, Árcsófürdő vagy Korondfürdő a XVIII. században alakult ki. A híres „Ártsói savanyú vizet” 1756-ban említik először korabeli források. A XVIII. sz. közepén a Molnos család megvásárolta és átalakította Korondfürdőt, mely a XIX. sz. elejére az erdélyi nemesség kedvenc fürdőhelyévé vált. 1826-tól Révai Teréz tulajdonába került a fürdő, mely a század végére hanyatlásnak indult, az épületek, fürdők állaga leromlott. 1892-ben újra gazdát cserélt Korondfürdő. Az új tulajdonos, Gáspár Gyula korszerűsítette, modernizálta a fürdőtelepet, mely újra virágzásnak indult. A 20. század elejére Korondfürdő országos viszonylatban nagy népszerűségnek örvendett, a település sós fürdője, az Unicum fürdő is egyre ismertebbé és kedveltebbé vált. Az első világháború után hanyatlásnak indult Korondfürdő, a telep és környéke lassan lepusztult. Napjainkban csak három forrás, melyből kettőt használnak a helybeliek és az elvadult sétány jelzi az egykor szebb napokat megélt fürdőtelep helyét. A Korondfürdőn található főkút vizét a XIX. elejétől egészen a második világháborúig palackozták, a kitűnő ásványvíz az 1896-os Milleniumi kiállításon dicsérőlevelet is kapott.

A Csigadomb alatt feltörő sós források vizét hasznosította a korondiak másik nevezetes, egyedi fürdője. A több száz éves, a 20. század elején felkapott Unicumfürdő az 1960-as évekig működött, majd lassan feledésbe merült. 2015-ben helyi kezdeményezésre és összefogással felújították Unicumfürdőt. A fürdő két, egy gyerek- és egy felnőtt medencével, öltözőkkel, tusolókkal van felszerelve. Korondon ismertek még a Vadasmező alatti borvíz, a Fingó vagy Erzsébet forrás, a diai és a szőlőmali borvízforrások. Az atyhai eltérő mellett híres tömény sós forrás van, az Árcsói –sóskút, melynek használati jogát még Mária Teréziától kapták a korondiak. A helybeliek a háztartásban –főzőshez, szalonna tartósításához-, és az állattartásban használták. Régen kereskedtek is a főzéssel, párologtatás útján kinyert sósonkollyal.

A sós patak torkolatában feltörő források vizét kezdetleges medencében felfogva a helyiek fürdésre használják. A Csigadomb szomszédságában feltörő Ősforrás szintén tömény sós víz.

Jellegzetessége[szerkesztés]

A korondi források vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, nátrium-klorid-hidrogéngarbonát, magnézium-kalcium-hidrogénkarbonát, valamint tömény nátrium-klorid típusú vizek.

Gyógyhatása[szerkesztés]

A Korondon feltörő források vizét ivókúrában tüdő- és légzőszervi megbetegedések, gyomor- és bélbetegségekben, vérszegénységben szenvedők használták. Fürdőkúrában az Unikum fürdő vizét főleg nőgyógyászati panaszok, valamint aranyér és különféle bőrbetegségek kezelésére használták.

Forrás[szerkesztés]

  • Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009.
  • Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.

Külső hivatkozások[szerkesztés]