Konfliktusvezérelt klóztanulás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az informatikában a konfliktusvezérelt klóztanulás (CDCL) a logikai kielégítési probléma (SAT) megoldására szolgáló algoritmus. Adott egy logikai képlet, a SAT-probléma változók hozzárendelését kéri, hogy a teljes képlet igaz legyen. A CDCL SAT megoldók belső működését a DPLL megoldók ihlették. A fő különbség a CDCL és a DPLL között az, hogy a CDCL visszaugrása nem kronologikus.

A konfliktusvezérelt klózok tanulását Marques-Silva és Sakallah (1996, 1999),[1][2] valamint Bayardo és Schrag (1997) javasolta.[3]

Háttér[szerkesztés]

Logikai kielégítési probléma[szerkesztés]

A kielégítési probléma abban áll, hogy egy adott képlethez megfelelő hozzárendelést találunk konjunktív normál formában (CNF).

( ( nem A ) vagy ( nem C ) ) és ( B vagy C ),

vagy egy általános jelöléssel:[4]

ahol A, B, C logikai változók, , , , és litárlok, és és klózok.

mivel igazzá teszi az első klózt (hiszen igaz), valamint a másodikat (mivel igaz).

Ez a példa három változót használ ( A, B, C ), és mindegyikhez két lehetséges hozzárendelés (igaz és hamis) van. Tehát az egyiknek van lehetősége. Ebben a kis példában a brute-force keresést használhatjuk az összes lehetséges hozzárendelés kipróbálásához, és ellenőrizhetjük, hogy megfelelnek-e a képletnek.

De realisztikus alkalmazásokban, amelyekben milliónyi változó és klóz található, a brute force keresés nem praktikus. A SAT-megoldó feladata, hogy hatékonyan és gyorsan megtalálja a kielégítő feladatot összetett CNF-képletek különböző heurisztikáinak alkalmazásával.

Unit klóz szabály (unit propagáció vagy egységterjesztés)[szerkesztés]

Ha egy nem kielégítő klóznak egy kivételével minden literálja vagy változója Hamis értékkel van kiértékelve, akkor a szabad literálnak igaznak kell lennie ahhoz, hogy a klóz igaz legyen. Például, ha az alábbi nem kielégítő klózt a következővel értékeljük ki és nekünk kell hogy legyen a klóz érdekében hogy igaz legyen.

A unit klóz szabály iterált alkalmazását unit propagációnak vagy Boole-kényszer-propagációnak (BCP) nevezik.

Rezolúció[szerkesztés]

Vegyünk két kitételt és . A klóz , amelyet a két klóz egyesítésével és mindkettő eltávolításával kapunk és , a két klóz oldójának nevezzük.

Algoritmus[szerkesztés]

A konfliktus-vezérelt klózok tanulása a következőképpen működik.

  1. Válasszon ki egy változót, és rendelje hozzá az igaz vagy hamis értéket. Ezt döntési állapotnak nevezik. Emlékezzen a feladatra.
  2. Alkalmazza a logikai kényszer propagációt (unit propagáció).
  3. Építsd meg az implikációs gráfot.
  4. Ha bármilyen konfliktus van
    1. Keresse meg az implikációs grafikonon azt a vágást, amely az ütközéshez vezetett
    2. Hozz létre egy új klózt, amely a konfliktushoz vezető hozzárendelések tagadása
    3. Nem kronologikusan visszalépni ("visszaugrás") a megfelelő döntési szintre, ahol az elsőként hozzárendelt, a konfliktusban érintett változót hozzárendelték
  5. Ellenkező esetben folytassa az 1. lépéstől, amíg az összes változóértéket hozzá nem rendeli.

Példa[szerkesztés]

A CDCL algoritmus vizuális példája:[4]

Teljesség[szerkesztés]

A DPLL egy megbízható és teljes algoritmus a SAT számára. A CDCL SAT megoldói megvalósítják a DPLL-t, de megtanulhatnak új klózokat, és nem kronologikusan léphetnek vissza. A konfliktuselemzéssel végzett klóztanulás nem befolyásolja sem a megalapozottságot, sem a teljességet. Az új klózokat feloldási művelettel azonosítja az ütközéselemzés. ezért minden egyes tanult klóz kikövetkeztethető az eredeti klózból és a többi tanult klózból a feloldási szekvencia sorozatával. Ha cN az új tanult klóz, akkor ϕ akkor és csak akkor teljesíthető, ha ϕ ∪ {cN} is kielégíthető. Ezen túlmenően a módosított backtrack lépés sem befolyásolja a megbízhatóságot vagy a teljességet, mivel a visszalépési információkat minden új tanult klózból kapjuk.[5]

Alkalmazások[szerkesztés]

A CDCL algoritmus fő alkalmazása a különböző SAT-megoldókban található, beleértve:

  • MiniSAT
  • Zchaff SAT
  • Z3
  • Glükóz[6]
  • ManySAT stb.

A CDCL algoritmus annyira erőssé tette a SAT-megoldókat, hogy számos alkalmazási területen alkalmazzák hatékonyan a gyakorlatban, mint például a mesterséges intelligencia tervezése, bioinformatika, szoftverteszt-minta generálása, szoftvercsomag-függőségek, hardver- és szoftvermodell-ellenőrzés és kriptográfia.

Kapcsolódó algoritmusok[szerkesztés]

A CDCL-hez kapcsolódó algoritmusok a Davis–Putnam-algoritmus és a DPLL algoritmus. A DP algoritmus rezolúció cáfolatokat használ, és lehetséges memóriaelérési problémája van. Míg a DPLL algoritmus megfelelő a véletlenszerűen generált példányokhoz, rossz a gyakorlati alkalmazásokban generált példányokhoz. A CDCL hatékonyabb megoldás az ilyen problémák megoldására, mivel a CDCL alkalmazása kevesebb állapottér-keresést biztosít a DPLL-hez képest.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. J.P. Marques-Silva. GRASP-A New Search Algorithm for Satisfiability, Digest of IEEE International Conference on Computer-Aided Design (ICCAD), 220–227. o.. DOI: 10.1109/ICCAD.1996.569607 (1996. november 1.). ISBN 978-0-8186-7597-3 
  2. J.P. Marques-Silva (1999. május 1.). „GRASP: A Search Algorithm for Propositional Satisfiability”. IEEE Transactions on Computers 48, 506–521. o. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1109/12.769433. (Hozzáférés: 2023. május 27.)  
  3. Roberto J. Bayardo Jr.. Using CSP look-back techniques to solve real world SAT instances, Proc. 14th Nat. Conf. on Artificial Intelligence (AAAI), 203–208. o. (1997) 
  4. a b In the pictures below, "" is used to denote "or", multiplication to denote "and", and a postfix "" to denote "not".
  5. Biere, Heule, Van Maaren, Walsh. Handbook of Satisfiability. IOS Press, 138. o. (2009. február 1.). ISBN 978-1-60750-376-7 
  6. Glucose's home page

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Conflict-driven clause learning című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Martin Davis (1960). „A Computing Procedure for Quantification Theory”. J. ACM 7, 201–215. o. DOI:10.1145/321033.321034.  
  • Martin Davis (1962. július 1.). „A machine program for theorem-proving”. Communications of the ACM 5, 394–397. o. DOI:10.1145/368273.368557.  
  • Matthew W. Moskewicz. Chaff: engineering an efficient SAT solver, Proc. 38th Ann. Design Automation Conference (DAC), 530–535. o. (2001) 
  • Lintao Zhang. Efficient conflict driven learning in a boolean satisfiability solver, Proc. IEEE/ACM Int. Conf. on Computer-aided design (ICCAD), 279–285. o. (2001) 
  • Presentation – "SAT-Solving: From Davis-Putnam to Zchaff and Beyond" by Lintao Zhang. (Several pictures are taken from his presentation)