Kohó- és Gépipari Minisztérium
| Kohó- és Gépipari Minisztérium | |
| Alapítva | 1950 |
| Megszűnt | 1980 |
| Jogutód | Ipari Minisztérium |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kohó- és Gépipari Minisztérium témájú médiaállományokat. | |
A Kohó - és Gépipari Minisztérium (rövidítése: KGM) 1950 és 1980 között az egyik minisztérium volt a Magyar Népköztársaságban.
Története
1950-ben jött létre, mint az akkori Nehézipari Minisztérium három minisztériumra bontásával létrehozott minisztériumok[1] egyike.[2] Feladatköre a gyakori minisztériumi átszervezések miatt többször módosult.
1980-ban beolvadt az akkor alakított Ipari Minisztériumba.[3]
Irodaháza
A minisztérium 1971-től a Budapest II. kerület Mártírok útján levő, Kévés György által tervezett irodaházban működött. Ezt az épületet (amely 1980-tól az Ipari Minisztérium székháza volt) 2014-ben bontották le.[4][5]
Feladatköre és szervezete
- Alapításakor a direkt tervutasításos gazdaságirányítás keretében a feladata a kohó- és gépipari vállalatok termelőmunkájának megszervezése, irányítása és ellenőrzése volt. Mint országos hatáskörű, "legfőbb" szakigazgatási szervnek, a következő szakigazgatási ágazatai voltak:
- vaskohászat,
- szerszámgépipar,
- mezőgépipar,
- általános gépipar,
- járműipar,
- autó- és traktoripar,
- hajóipar
- erősáramú berendezési ipar,
- híradástechnikai ipar,
- műszeripar,
- tömegcikkipar.
- A direkt utasításos rendszerben a minisztérium szervezete 8 elvi főosztályra, 3 önálló osztályra és 13 iparági igazgatóságra tagolódott. A főosztályokhoz hasonló jogállása volt a Kohóipari Értékesítő Vállalatnak, míg önálló osztálynak megfelelő státusa volt az Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetnek és a Gépipari Irodának.[6]
- 1958-ban megkezdte a nagyobb vállalati termelőegységek kialakítását. Több vállalatot közvetlen miniszterhelyettesi felügyelet alá helyeztek.[7]
- Az új gazdasági mechanizmus idején feladatköre módosult.
A kohó- és gépipari miniszterek
- Csergő János: 1950. december 16-ától 1951. január 27-éig a Kohó- és Gépipari Minisztérium minisztériumi államtitkára, majd a kohó- és gépipari miniszter első helyettese (1951. január 27.–december 6.).[8] 1954. október 9.–1956. október 31. között, majd a Második Kádár-kormányban 1957. május 9-étől 1963. március 20-áig kohó- és gépipari miniszter.[9]
- Horgos Gyula: a Második Kádár-kormányban 1963. március 20. és 1965. június 30. között, a Kállai-kormányban 1965. június 30.és 1967. április 14. között, ezután a Fock-kormányban 1967. április 14. és 1975. május 15. között, majd a Lázár-kormányban 1975. május 15. és 1975. július 4. között;
- Nemeslaki Tivadar: a Lázár-kormányban 1975. július 4. és 1978. február 7. között;
- Soltész István: a Lázár-kormányban 1978. április 22. és 1980. december 31. között.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Középgépipari Minisztérium, Kohó- és Gépipari Minisztérium, Nehézipari Minisztérium
- ↑ Az Új magyar lexikon 4. kötet 165. old. - tévesen - 1952-t jelöli meg időpontként.
- ↑ Új magyar lexikon. Kiegészítő kötet 690. old.
- ↑ http://egykor.hu/budapest-ii--kerulet/koho--es-gepipari-miniszterium--irodahaza/3868
- ↑ http://varosvedo.hu/cikkek-2/jot-s-jol-de-hova-2/ Ráday Mihály írása
- ↑ Új magyar lexikon 4. kötet 165. old.
- ↑ Új magyar lexikon 4. kötet 165. old.
- ↑ Bölöny J.: i. m. 278. p.
- ↑ Szabó M., M.: i. m. 88. p.
Források
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
- egykor.hu
|
Ez a politikával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |