Mikro-, kis- és középvállalkozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kis- és középvállalkozások szócikkből átirányítva)

A vállalkozások méret szerinti vagylagos csoportosítását az európai unió jogából a magyar jog is átvette 2004-től. E csoportosítás szerint beszélhetünk mikrovállalkozásokról, kisvállalkozásokról és középvállalkozásokról. Ezeket leegyszerűsítve gyakran kis- és középvállalkozásoknak (rövidítve KKV, angol rövidítéssel SME) nevezik. A csoportosítás külön választja azokat a cégeket, vállalkozásokat, amelyeknek alkalmazotti létszáma kisebb egyelőre meghatározottnál, illetve árbevétele egy előre meghatározott szint alatt marad. A KKV-k manapság fontos szerepet töltenek be az egyes nemzeti gazdaságok szerkezetében, és sajátosságaikat és szükségleteiket tekintve eltérnek a nagyvállalatoktól és a multinacionális vállalatoktól.

Magyarországi helyzetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon 1982-ben vezettek be néhány kisvállalkozásnak nevezett gazdálkodó szervezeti formát.[1] 1990-ben ezt követte az egyéni vállalkozásról szóló törvény. Magyarországon a vállalkozás méretének meghatározása a kis-és középvállalkozásokról, illetve fejlődésük támogatásáról szóló- többször módosított - 2004. évi XXXIV. törvény (Kkvtv.) szerint történik. A törvény meghatározza a mikro-, kis- és középvállalat (KKV), valamint a nagyvállalat fogalmát. A vállalkozások sokféle szempont alapján csoportosíthatóak. Ez azt jelenti, hogy vannak általános jellemzőik, mint például társasági forma, tevékenységi kör, méret.[2]

A magyar és az európai uniós besorolás szerint egy KKV lehet:

KKV kategória Foglalkoztatotti létszáma Éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege
Közép < 250 ≤ 50 millió € ≤ 43 millió €
Kis < 50 ≤ 10 milló € ≤ 10 millió €
Mikro < 10 ≤ 2 millió € ≤ 2 millió €

A Kkvtv. alapján nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot. A KKV besorolás alkalmazása során figyelembe kell venni továbbá a törvény szerint partner és társult vállalkozásnak számító vállalkozások adatait is.

Leggyakrabban a méret szerinti csoportosítást használják, ahol a méretet a foglalkoztatottak száma, az árbevétel és a vagyon nagysága jellemezheti. A tevékenység jellege határozza meg, hogy a vállalkozás a termelő, a kereskedelmi, a bérbeadó szolgáltató, vagy a közvetítő szolgáltató üzleti modellt követi.[3] A kis- és középvállalkozások jogilag önálló termelő-, vagy szolgáltató egységek, tevékenységük során piacképes termékké vagy szolgáltatássá alakítják át a különböző erőforrásokat.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ilyen volt a gazdasági munkaközösség, a kisszövetkezet stb.
  2. Béza Dániel, Csapó Krisztián, Farkas Szilveszter, Filep Judit, Szerb László (2007): Kisvállalkozások finanszírozása. Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zártkörűen működő Részvénytársaság a Sanoma company.
  3. Vecsenyi János (2009): Kisvállalkozások indítása és működtetése. Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zártkörűen Működő Részvénytársaság. (47-49)
  4. Dr. Kalmár Sándor, Dr. Alpár György, Dr. Keszi Andrea, Ábrahám-Bajsz Brigitta, Szabó Gábor (2006): Képzési programok bővíthetősége mikro vállalkozásoknak. Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]