Kinkakudzsi
| Kinkakudzsi | |
| |
 | |
 | |
| Vallás | rinzai iskola |
| Építési adatok | |
| Építése | 1397 |
| Stílus |
|
| Világörökség-azonosító | 688-013 |
| Település | Kita-ku |
| Elhelyezkedése | |
 Kinkakudzsi
Pozíció Japán térképén
| |
 é. sz. 35° 02′ 22″, k. h. 135° 43′ 43″Koordináták: é. sz. 35° 02′ 22″, k. h. 135° 43′ 43″ | |
 | |
| A Kinkakudzsi weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kinkakudzsi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Kinkakudzsi (金閣寺, Hepburn-átírással: Kinkakuji, szó szerint ’az Aranypavilon temploma’, közkeletű nyugati neve Aranytemplom, hivatalos neve 鹿苑寺, Rokuondzsi, Hepburn-átírással: Rokuonji, ’Szarvaskert-templom’) a zen buddhizmus rinzai szektájának sókokudzsi ágához tartozó templomkomplexum Kiotó északnyugati részén, amelynek csupán a főépülete a Kinkaku vagyis az Aranypavilon. 12. századi arisztokratanyaralóból a 3. Asikaga sógun (Muromacsi-bakufu) kívánságára alakították palotává, majd templommá a 14. század végén. Egyes épületei többször leégtek, utoljára 1950-ben maga az Aranypavilon is: egy háborodott diák felgyújtotta (az esetet Az Aranytemplom című ismert regényében dolgozta fel Misima Jukio), ám 1955-ben felépítették a pontos mását. A tóparton álló, 12,5 méter magas Kinkaku földszintje a Heian-kori (794–1185) palotaépítészet (sinden-zukuri), első emelete a szamurájház-építészet (buke-zukuri), második emelete pedig a zen építészet (soin-zukuri) remeke, az emeletek falait aranyfólia borítja, s a tetejét díszítő aranyozott bronzfőnixszel együtt az épület az időjárástól függően a legkülönbözőbb, lélegzet-elállító tükörképeket csillogtatja a tó vizében.
Források[szerkesztés]
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567