Kiadatás (jog)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kiadatás a nemzetközi bűnügyi jogsegély egyik formája. Az alkotmányjog, a nemzetközi jog és a büntetőjog területét egyaránt érintő jogintézmény.

A kiadatásnak az a lényege, hogy az egyik állam kéri arra a másikat, hogy konkrét személyt bűncselekmény elkövetése miatti eljárás lefolytatása érdekében számára bocsásson rendelkezésre, "adjon ki".

Magyar állampolgár kiadatása[szerkesztés]

A magyar jog - főszabályként - csak külföldi állampolgár illetve hontalan személy kiadatását teszi lehetővé.

Ha a nemzetközi bűnsegélyről szóló törvény kivételt nem tesz, magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha

  • a) a kiadni kért személy egyidejűleg más állam állampolgára is, és
  • b) Magyarország területén nem rendelkezik lakcímmel.[1]

A kiadatási letartóztatás[szerkesztés]

A kiadatáshoz kapcsolódik a nemzetközi jogi illetve büntető eljárásjog területére tartózó kiadatási letartóztatás. Ha külföldi hatóság kér kiadatást, és megkereséséhez bűnösséget megállapító, végrehajtható ítéletet vagy elfogatóparancsot csatol, a bíróság elrendeli a kikért személy letartóztatását - amennyiben a kiadatásnak helye van az adott esetben.[2]

Források[szerkesztés]

  • Bíró Endre: Jogi szótár. 250. old.
  • 1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről
  • 2016. évi CIII. törvény az előbbi törvény módosításáról (hatályos: 2017. január 1-jétől)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az 1996. évi XXXVIII. törvénynek a 2016. évi CIII. törvénnyel módosított 13. § (1) bekezdése
  2. Bíró Endre 250. old.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]