Kawasaki-szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szívkoszorúerek aneurizmái röntgenfelvételen

A Kawasaki-szindróma (mukokután nyirokcsomó szindróma) a kis és közepes méretű artériák gyulladásával (vasculitis) járó, ismeretlen eredetű megbetegedés,[1] mely leginkább 5 éven aluli gyermekeknél fordul elő.

Fő tünetei: láz, kétoldali kötőhártya-gyulladás, ajak- és szájnyálkahártya-gyulladás, tenyéri és talpi bőrpír majd hámlás, kanyarószerű bőrkiütések és a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása.

A Kawasaki-szindróma veszélyét a szívet érintő súlyos szövődmények jelentik. Egyrészt a szív minden rétegét érintő gyulladás alakulhat ki, másrészt pedig kóros tágulat (aneurizma) képződhet a szívkoszorúerek kezdeti (proximális) szakaszán, amelyben vérrög (thrombus) keletkezhet. A koszorúér-károsodás súlyos esetben halálos szívinfarktust okozhat.

A Kawasaki-szindróma szalicilát gyulladásgátlókkal (pl. aszpirin) és gamma-globulinnal kezelhető.

A szívkoszorúér-gyulladás általában egy éven belül elmúlik.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Maródi László (szerk.): Gyermekgyógyászat. 2. bőv., átd. kiadás. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002. ISBN 963-242-689-4