Katarina Ivanović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Katarina Ivanović
Önarckép
Önarckép

Született1817. május 15.
Veszprém
Meghalt1882. szeptember 22.
Székesfehérvár
Sírhely szerb temető, Székesfehérvár
1967-től: új temető, Belgrád
Nemzetisége szerb
A Wikimédia Commons tartalmaz Katarina Ivanović témájú médiaállományokat.

Katarina Ivanović, szerbül: Катарина Ивановић (Veszprém, 1811. május 15.Székesfehérvár, 1882. szeptember 22.) magyarországi szerb festőnő.

Életrajza[szerkesztés]

Katarina Ivanović (szerbül: Катарина Ивановић) egy veszprémi szerb polgári családban született,de gyermekkorát Székesfehérvárott töltötte. Szülei nem tanították meg rendesen szerbül.[forrás?] A pénzügyi támogatásnak köszönhetően Đorđe Stanković Stúdiójában tanult Pesten. Amikor egy festményt készített Csáki grófnőnek, az támogatta őt egy bécsi iskola elvégzésében. Majd elvégezte a Müncheni Akadémia történelmi festészet szakát (1845-46). Itt kezdte el Belgrád felszabadítása 1806 című képét, majd elutazott Belgrádba, ahol 1 évet élt. Ezután több helyen is élt: Párizs, Zágráb, Hollandia.

1876-ban tagja lett a Szerb Tanítói Társaságnak, amelyben ő volt az első női akadémikus.

1882. szeptember 22-én halt meg Székesfehérvárott. Temetésére a székesfehérvári szerbek temetőjében került sor. 1967-ben földi maradványait exhumálták, és Belgrádban, az új temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb művei[szerkesztés]

Katarina Ivanović főleg portréfestészettel, történelmi műfajokkal és természettel foglalkozott. A legismertebb művei között az Autoportré (1836), Az ifjú portréja (1837), Szőlő kosárral (1838), Sima Milutinović Sarajlija portréja (1841), Az itáliai borász (1842). Harmincnyolc képe ismert.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Р. Михајловић и Н. Кусовац: „Катарина Ивановић“ (монографија), Београд 1984.
  • Мирослав Тимотијевић, Радмила Михаиловић: „Каратина Ивановић прва српска сликарка“, Београд 2004.

Külső hivatkozások[szerkesztés]