Kalapácsujj
A kalapácsujj (latinul digitus malleus (rövidítve: Dig. mall.) egy rendellenesség, amely kialakulásának oka a láb boltozatainak süllyedése. A nagyujj (hallux) kivételével minden ujjon előfordulhat. Az érintett ujjon a lábháti oldalon gyakran fájdalmas bőrkeményedés (tyúkszem) alakul ki.
Kialakulásának menete
[szerkesztés]Normálisan a haránt boltozatnál a legmagasabb pont a 2-es lábközépcsont fejecse. Éppen ezért, ha a boltozat lesüllyed, legelőször a 2-es lábközépcsont fejecsénél jelentkezik, majd később a többi ujjnál is. Ha a lábközépcsont fejecse lesüllyed és eléri a talajt, a feszítő és a hajlító izmok egyensúlya felborul a hajlítók javára. Az alapperc fölfelé, a középső és a végperc lefelé mozdul, és ebben a helyzetben rögzül az ujj. Ezt nevezzük karom állásnak. Ebben az esetben csak a végperc éri el a talajt.
Kialakulását segítő tényezők
[szerkesztés]Korrigálatlan haránt boltozat süllyedés. Túl magas sarkú és túl szűk cipő. Alkati gyengeség, túlsúly, álló munka. Túl szűk cipőben meggörbülnek az ujjak. A mozgási lehetőség beszűkülése miatt zsugorodnak a láb kisizmai és az inak is.
Patomechanizmus
[szerkesztés]A kalapácsujj kialakulása az ujjak feszítő- és hajlítóizmai közötti egyensúly felborulásával magyarázható.[1] Normális esetben a lábközépcsontok fejecsei és a harántboltozat megfelelő tartást biztosítanak, így az ujjak ízületei harmonikus működésben maradnak. Amikor a harántboltozat lesüllyed, elsősorban a második lábközépcsont fejére helyeződik át a terhelés.[2] A talajjal való érintkezés következtében a hosszú és rövid hajlítóizmok (m. flexor digitorum longus és m. flexor digitorum brevis) túlműködése kerül előtérbe, miközben a feszítőizmok (m. extensor digitorum longus) nem képesek ellensúlyozni ezt a hatást. Ennek eredményeként az alapperc felfelé, míg a középső és a végperc lefelé fordul, ami jellegzetes kalapácsujj-deformitást eredményez. A deformitás idővel rögzül, és a mozgathatóság beszűkül.[3]
Kialakulását segítő tényezők
[szerkesztés]A kalapácsujj kialakulásában több hajlamosító tényező is szerepet játszik. Gyakori ok a nem megfelelő lábbeli – például a túl magas sarkú vagy szűk orrú cipő –, amely hosszabb távon kóros terhelést ró az ujjakra.[1] Kockázatot jelent a harántboltozat süllyedése, az alkati kötőszöveti gyengeség, a túlsúly és a tartós állómunka.[2] Emellett egyes általános betegségek, mint a cukorbetegség, a reumás ízületi gyulladás vagy bizonyos idegrendszeri kórképek is fokozhatják a deformitás megjelenésének esélyét.[3] A mozgáslehetőség beszűkülésével az inak és a láb kisizmai zsugorodnak, ami tovább súlyosbítja az elváltozást.[4]
Kezelés
[szerkesztés]A kalapácsujj kezelése az elváltozás súlyosságától függ. Kezdeti stádiumban konzervatív módszerek alkalmazhatók: kényelmes, széles orrú cipő viselése, egyedi talpbetét használata, valamint különféle gyógyászati segédeszközök, például szilikon ujjpárna vagy kalapácsujj-védő.[4] Gyógytorna és nyújtó gyakorlatok segítségével erősíthetők a láb kisizmai, ami lassíthatja a deformitás romlását.[2] A másodlagos bőrelváltozások – mint a tyúkszem – kezelése tüneti enyhülést adhat, de az alapvető csontos eltérést nem szünteti meg. Előrehaladott esetben műtéti megoldás szükséges, amely során az inak áthelyezésével vagy a csont korrekciójával állítják helyre az ujj helyzetét.[3] A beavatkozás célja a fájdalom csökkentése, a cipőviselés megkönnyítése és a járáskép javítása.[1]
Források
[szerkesztés]- kormoscentrum.hu
- hazipatika.com
- mtaki.hu Archiválva 2017. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 3 Hammertoe: Symptoms and causes. Mayo Clinic. (Hozzáférés: 2025. augusztus 25.)
- 1 2 3 Hammertoes. Cleveland Clinic. (Hozzáférés: 2025. augusztus 25.)
- 1 2 3 Hammertoes. American Orthopaedic Foot & Ankle Society. (Hozzáférés: 2025. augusztus 25.)
- 1 2 Kalapácsujj. HáziPatika.com. (Hozzáférés: 2025. augusztus 25.)