Közlőmű
.jpg)
A közlőmű vagy transzmisszió a vízkerék, szélmalom és gőzgép korában a hajtó gép és a hajtott gépek közötti kapcsoltra szolgált, az erőgép munkáját módosította és osztotta el a munkagépek felé. Az ipari forradalom idején használt berendezés rendszerint a műhely mennyezetéhez közel csapágyazott hosszú tengelyből állt, melyről az egyes munkagépeket: például szerszámgépeket, malomipari gépeket, fonógépeket és szövőgépeket lapos szíjhajtással vagy fogaskerekekkel hajtották meg. A hajtógépek fordulatszáma közel állandó volt, a munkagépek fordulatszámát pedig általában úgy lehetett megváltoztatni, hogy a gép kezelője egy villa segítségével a lapos szíjat menet közben átcsúsztatta egy másik áttételt megvalósító szíjtárcsa-párra. Ehhez úgy választották meg a szíjtárcsa-párokat, hogy az azokat összekötő lapos szíj hossza állandó lehessen. A munkagép leállítását egy olyan szíjtárcsa-párral lehetett megoldani, melyeknél az egyik nem volt a tengelyre ékelve, hanem csapágyazva volt rajta és így a közlőműtengely szabadon foroghatott alatta.
A közlőmű tengely általában állandó keresztmetszetű rúdból állt, az egyes rövidebb szakaszokat tokos tengelykapcsolóval kötötték össze, melyeket két oldalról tengelyirányú hozzáférés nélkül lehetett szerelni, a csapágyak korábban zsírkenésű siklócsapágyak voltak, később szorítóhüvelyes gördülőcsapágyakat alkalmaztak, melyeket a szíjtárcsák közelében helyeztek el, hogy a tengelyt terhelő hajlítónyomaték minél kisebb legyen.
-
Szerszámgépek hajtása közlőművel -
19. századi szövöde -
Laposszíjjal hajtott eszterga -
Közlőmű a pápai Kékfestő Múzeumban -
Lipcsei gyapjúfonó 1925. körül -
Közlömű tengely elágazása egy malomban -
Héjas kapcsoló -
Szorítóhüvellyel szerelt beálló görgőscsapágy
A közlőmű a háromfázisú elektromos hálózat és erőátvitel elterjedésével elavulttá vált, mivel ez utóbbi olcsóbb, rugalmasabb, zajtalanabb, könnyebben vezérelhető és sokkal gazdaságosabb volt elődjénél.
Források[szerkesztés]
- Pattantyús Á. Géza: A gépek üzemtana. 14. lényegesen átdolgozott és bővített kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983. ISBN 963-10-4808-X
- Pattantyús: Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 3. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.