Közös védjegyoltalom
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A védjegyre vonatkozó jogközösség körébe tartozik mind a közös védjegyoltalmi igény és a közös védjegyoltalom. Ha a védjegybejelentést saját nevében egyszerre több védjegybejelentő nyújtja be, őket közös védjegyoltalmi igény [1] illeti meg, míg a védjegy lajstromozása után közös jogosultak lesznek, akiket közös védjegyoltalom illet meg.
Mivel a védjegyoltalom a lajstromozással keletkezik, a közös védjegyoltalmi igény a védjegy lajstromozása előtt, a védjegybejelentés során merül fel, míg a védjegy lajstromozása közös védjegyoltalmat keletkeztet.
A közös védjegyoltalomra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a közös védjegyoltalmi igényre is.[2]
Magyarországon[szerkesztés]
A közös védjegyoltalmi igényt és a közös védjegyoltalmat a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 21. §-a vezette be Magyarországon. (Korábban egy védjegy jogosultja csak egyetlen személy lehetett.) Ezek szerint:
Ha a védjegyoltalomnak több jogosultja van, saját hányadával bármelyik jogosult rendelkezhet. A védjegyoltalom jogosultjának részesedési hányadára a többi jogosultat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.[3] A védjegyet bármelyik jogosult egyedül is használhatja, köteles azonban társainak, részesedési hányaduk arányában, megfelelő díjat fizetni. Az ilyen védjegyhasználat a védjegytörvény 18. §-ának alkalmazásában valamennyi védjegyjogosult által történő használatnak minősül.[4] A közös védjegyoltalom jogosultjai a védjegy használatára harmadik személy részére csak közösen adhatnak engedélyt. A hozzájárulást a polgári jog általános szabályai szerint a bíróság ítélete pótolhatja.[5] Kétség esetén a közös védjegyoltalom jogosultjainak részesedési hányada egyenlő. Ha az egyik jogosult a védjegyoltalomról lemond, hányadára a többi jogosult joga részesedésük arányában kiterjed.[6] A védjegyoltalom megújítása, érvényesítése és védelme érdekében bármelyik jogosult önállóan is felléphet. Eljárási cselekményei - az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve - arra a védjegyjogosultra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta.[7] Ha a közös védjegyoltalom jogosultjainak eljárási cselekményei egymástól eltérnek, azokat az eljárás egyéb adatait is figyelembe véve kell elbírálni.[8] A közös védjegyoltalommal kapcsolatos költségek a jogosultakat egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában terhelik. Ha a védjegyjogosultak egyike a rá eső költségeket felhívás ellenére sem fizeti meg, a költségeket viselő jogosult a mulasztó hányadának átruházását igényelheti.[9]
A Polgári Törvénykönyv kisegítő alkalmazása[szerkesztés]
Azokban a Polgári törvénykönyv hatálya alá tartozó kérdésekben, amelyeket a közös védjegyoltalmi igénnyel kapcsolatban a védjegytörvény nem szabályoz, a magyar Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. [10] Itt főleg a közös tulajdon szabályairól van szó.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A védjegyoltalmi igény – főszabályként – azt illeti meg, aki a védjegyet saját nevében először jelenti be.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 21. § (8) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 21. § (1) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 21. § (2) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 21. § (3) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 21. § (4) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 21. § (5) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 21. § (6) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 21. § (7) bek.
- ↑ 1997. évi XI. törvény 36/A. § (1) bek. a. pont, valamint a Ptk. 2:55. §-a
Források[szerkesztés]
- a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 21. §-a
- A védjegytörvény magyarázata. HVG-ORAC, Budapest, 2014. 260-263. old. és 307. old. ISBN 978 963 258 203 0