Ugrás a tartalomhoz

Kéri József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kéri József
Született1924. augusztus 20.
Lajosmizse
Elhunyt1985. december 03. (61 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
HázastársaSós Júlia
(h. 1962–1968)
Foglalkozásajogász, közgazdász
SablonWikidataSegítség
Kéri József
Nem található szabad kép.(?)
Népi Kollégiumok Országos Szövetsége. Györffy kollégisták. Kéri József.

Kéri József (Lajosmizse, 1924. augusztus 20. – Budapest, 1985. december 03.) magyar jogász, közgazdász, főügyész.

Szakmai életútja

[szerkesztés]

A kecskeméti piarista gimnáziumban 1934-1942 között tanult és 1942-ben érettségizett.[1][2]A „Bencsik Lászlóné-alapítvány” kamataiból Kéri József VIII. osztályos tanuló 70 P jutalomban részesült.[3] A megszerzett érettségi után a budapesti állatorvosi egyetemre iratkozott be, tagja lett a Győrffy Kollégiumnak. A háború idején kapcsolatba került a népi írói mozgalommal és az illegális kommunista párttal. 1944 szeptemberében nem tett eleget a behívóparancsnak, a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált. A front átvonulása után Lajosmizsén részt vett a közigazgatás megindításában, újjászervezésében, több tiszántúli városban is az MKP és az NPP szervezésében, nemzetgyűlési képviselők toborzásában, a földosztásban. 1945 őszén a jogi egyetemre iratkozott be.[4]

1948 tavaszán, a kollégiumok szakosításakor ő lett a Hajnóczy Kollégium jogász kollégium diákigazgatója. A Jogtudományi Közlönyben (1948-06-20 / 11-12. szám) írása jelent meg a „Demokratikus jogászképzés” címen.[5] 1949. szeptember 1-vel nevezték ki tanársegédnek a jogi egyetem büntetőjogi tanszékére, majd az év végén áthelyezték az Állam- és Jogtudományi Intézetbe tudományos munkatársnak, de egyidejűleg büntetőjogot is tanított az egyetemen. 1953. január 1-től Kiss Károly miniszterelnök-helyettes személyi titkára, egyben a Minisztertanács pártszervezetének szervezőtitkára, majd titkára. A Nagy Imre fémjelezte reformok elkötelezett híve, a miniszterelnök félreállítása után ezért Győrbe helyezték megyei főügyésznek,[6]ahol egyik szervezője lett a helyi Petőfi körnek.

Október 26-án tagja lett a győri Nemzeti Tanács elnökségének; Szigethy Attila őt bízta meg a börtön előtt történt fegyverhasználat körülményeinek felderítésével, a felelősség megállapításával. Másnap részt vett az MDP helyi vezetőségének újjáalakításában, az intézőbizottság tagjává választották. Az október 28-i tüntetés nyomán lemondott megbízatásáról, és átmenetileg visszavonult a helyi politikától, Budapestre utazott. November 3-án tért vissza, hogy Győrött is megszervezze az MSZMP-t. November 4-e után tagja maradt az intézőbizottságnak, noha a pártba hivatalosan nem lépett be. A szovjet agressziót, mint szükségtelent elítélte. Megyei főügyészként több alkalommal eljárt a forradalom letartóztatott vezetőinek szabadlábra helyezése érdekében, illetve megtagadta letartóztatási parancsok aláírását, a tapasztalt torzulások elleni tiltakozásképpen deklarálta pártonkívüliségét. November-december folyamán több tárgyaláson vett részt, amelyen a forradalmi társadalom és a Kádár-kormány közötti konszenzus kidolgozása érdekében egy népfront-jellegű szervezetet kívántak létrehozni. Ennek elnöke az ekkor még a jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre lett volna, de szóba került Kodály Zoltán és Szigethy Attila neve is. 1957. február 5-én az országos ügyészi értekezleten Marosán György támadásaival szemben megvédte Szigethy Attilát és a győri események többi vezetőjét, kifejtette álláspontját, mely szerint tényleges reformok nélkül lehetetlen a kibontakozás. Felszólalása miatt elbocsátották állásából, és néhány nap múlva letartóztatták, de hamarosan szabadlábra helyezték. 1957. augusztusban önként jelentkezett a budapesti rendőrségen. Letartóztatták, és megindították ellene az eljárást. A Fővárosi Bíróság népbírósági tanácsa hét év börtönbüntetésre ítélte. 1961 tavaszán szabadult egyéni kegyelemmel. Az Egyesült Gyógyszergyárban helyezkedett el, 1963 tavaszán az Invest közgazdasági főosztályára helyezték, majd a Nehézipari Minisztériumban ekkor létrehozott Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet munkatársa lett. 1968-tól ő szerkesztette az intézet évkönyvét. 1972-ben közgazdaságtudományi kandidátust szerzett. ref>[1]</ref> 1985-ben halt meg.[7]

2006-ban Győr díszpolgára (posztumusz) kitüntetést kapta meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1940 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
  2. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1941 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
  3. Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1942 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
  4. A Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1947-1948 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
  5. Jogtudományi Közlöny, 1948 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
  6. Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
  7. Népszabadság, 1985. december (43. évfolyam, 282-306. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)

Források

[szerkesztés]
  • Győri Életrajzi Lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999.
  • Győri életrajzi lexikon. 2., átdolg. kiadás. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003.