Kégl Tamás
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Kégl Tamás | |
| Született | 1938. április 14. (85 éves)[1] Adony[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései | Magyar Arany Érdemkereszt (2003)[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kégl Tamás (Adony, 1938. április 14. –) magyar állatorvos, író.
Életútja[szerkesztés]
Az általános iskolát Előszálláson végezte (1952), középiskolába a kőbányai állategészségügyi technikumba járt, állatorvosi tanulmányait 1956-ban kezdte és 1961-ben végezte.[forrás?]
Kégl Tamás már egyetemi évei alatt, mint a szülészeti tanszék tudományos diákköröse, oktatói, kutatói pályára készült. Sikeresen szerepelt dolgozatával a brünni nemzetközi diákköri konferencián, majd kényszerű pályamódosítás után gyakorlati munkakörbe került. Azonban itt sem mondott le a szakmai újdonságok kereséséről, leírásáról, megoldásukra való törekvésről.[forrás?]
Tudományos eredményei[szerkesztés]
Új megfigyelések eredményeként sorra jelentek meg (egyedül vagy társszerzővel írott) közleményei: Entropium szopósbárányokon (Acta Vet, Zájer, Somogyvári, 1974), majd a hazánkba beérkező holstein-fríz marha esetei, shipping fever (pasteurellosis) első magyarországi leírása (MÁL, 1976), növényi ösztrogének okozta szaporodási zavarok (MÁL, 1983), T-2 fuzáriotoxikozis (MÁL, 1991).[forrás?]
Legjelentősebb (tizenöt éven át végzett) munkája az ellés utáni, ketonuriával jelzett energiahiányos állapot kimutatása, helyes, újszerű megítélése, kezelése. A ketonuriáról megállapította, hogy „nem hazudik”, csak többet kell kérdezni (vagyis nem csak azt, hogy hány keresztes, hanem azt is, hogy mikor alakult ki). Ugyanis az ellés időpontjához képest korán, még az ellés előtt kialakultak a veszélyes kórképek. Az ilyen esetek velejárója az ellés utáni időszakban megnyilvánuló súlyos, napi 1 kg-ot meghaladó testtömeg-vesztés, majd a szubklinikai, klinikai ketozis jelentkezése. Ezért a ketonuria objektív megítélésére kidolgoztak egy módszert, amely figyelembe veszi nemcsak a ketonuria mértékét, hanem jelentkezésének időpontját is (Kégl-Gaál: Ketonuriás index, MÁL, 1992)[forrás?]
Időközben a szülészeti tanszék külső tudományos munkatársa lett, majd az egyetem rektora c. egyetemi docens címmel tüntette ki.[forrás?]
Kégl Tamást éveken át foglalkoztatta a tőgygyulladások témaköre. Az alapokat ehhez a FAO-ösztöndíjas dániai útján kapta. Egy itthoni, a tej szomatikus sejtszámára irányuló vizsgálata során megállapította, hogy a reggel fejt, éjszaka, ingerszegény időpontban képződött tej sejtszáma alacsonyabb lehet, mint az este fejt, napközben, „stresszes” időszakban képződött tej esetében. Harminchárom %-os eltérést tapasztalt. Mások, Mezőhegyesen, ezt az eshetőséget negyedévre kiterjedő vizsgálatokkal megerősítették. L. Kamarai Hírek, 1994. május. A jelenség, adott állománynál tartási gondokra hívja fel a figyelmet.[forrás?]
Kégl Tamás jelentős sikereket ért el egy magyar feltaláló, Horváthné Baksa Éva két készítményével, a tehenek tünetmentes meddőségének gyógyszerével, a Biofertil B-vel, és a tej szomatikus sejtszámának gyors meghatározását szolgáló, a dániai bevizsgálások alkalmával (is) jól teljesítő istállópróbával, a Kartonteszttel.[forrás?]
Munkahelyei[szerkesztés]
Mesterséges Termékenyítő Főállomás Veszprém (1961-1965)[forrás?]
Körzeti állatorvos Berhida (1965-1967)[forrás?]
Üzemi állatorvos és főállattenyésztő Balatonkenese Egyetértés Tsz (1967-1973) és Dózsa Tsz Veszprém (1973-1992)[forrás?]
Hatósági állatorvos Veszprémben (1992-2004)[forrás?]
8 évig a veszprémi állatkert állatorvosa. Tantervbe iktatott előadó és gyakorlatvezető az Állatorvostudományi Egyetemen (Állattenyésztési és szülészeti tanszék).[forrás?]
Igazságügyi szakértő 25 évig.[forrás?]
Nyugdíjba vonulása után egyéni vállalkozó.[forrás?]
Kitüntetései[szerkesztés]
- Tolnay Sándor-díj (1998)[3]
- Állatorvos Klinikusok Társasága Emlékérem (2000)[3]
- Pro Urbe Veszprém (2004, 2012)[4][5]
- Mócsy János Emlékérem (2008)[6]
- Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) (2003)[7]
Művei[szerkesztés]
- Kégl, Tamás. Ha az elefántnak szorulása van – Egy állatorvos történetei, elbeszélései. Székesfehérvár: Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. [2003]. ISBN 9632044533
- Kégl, Tamás. Ha az elefántnak talpfekélye van – Egy állatorvos újabb történetei, elbeszélései. Székesfehérvár: Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. [2005]. ISBN 9632189361
- Kégl, Tamás. Ha az ember visszaemlékezik – Egy állatorvos közreadott emlékei. Székesfehérvár: Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. [2016]. ISBN 9789631269963
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ VMKL: Kégl Tamás, Veszprém Megyei Kortárs Lexikon. Eötvös Károly Megyei Könyvtár. Hozzáférés ideje: 2018. november 10.
- ↑ MAOK: Kitüntetések, díjak – Mócsy emlékérem. Magyar Állatorvosi Kamara. [2018. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 10.)
- ↑ Kormány, 2013.03.15.: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. Magyarország Kormánya. (Hozzáférés: 2018. november 10.)
- ↑ VEHIR, 2012.10.24.: SÖGE: Tanárt és állatorvost díjaztak. Vehir.hu, 2012. október 24. (Hozzáférés: 2018. november 10.)
- ↑ Veszprém: Veszprém Városért - Pro Urbe érdemérem. Veszprem.hu. [2018. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 10.)
További információk[szerkesztés]
- https://maok.hu/content/_common/attachments/kegltamaslaudacio.pdf Archiválva 2018. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben