Jód-monobromid
Jód-monobromid | |||
IUPAC-név | jód-monobromid | ||
Más nevek | jód bromid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 7789-33-5 | ||
PubChem | 82238 | ||
ChemSpider | 74216 | ||
| |||
| |||
InChIKey | CBEQRNSPHCCXSH-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | IBr | ||
Moláris tömeg | 206,904 g/mol | ||
Megjelenés | sötétvörös szilárd | ||
Olvadáspont | 42 °C | ||
Forráspont | 116 °C | ||
Rokon vegyületek | |||
Azonos kation | jód-monoklorid, jód-monofluorid | ||
Rokon interhalogén vegyület | jód-monoklorid jód-monofluorid bróm-monoklorid | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A jód-monobromid interhalogén vegyület. Sötétszürke[1] vagy fekete[2] szúrós szagú kristályos vegyület, nem sokkal szobahőmérséklet felett megolvad. Gáz halmazállapotban részlegesen disszociál. Mint a jód-monokloridot, az IBr-t is használják a jodometriában. Ez adja a I+ forrást.
Jód és bróm szobahőmérsékletű reakciójával állítják elő:[2]
I2 + Br2 → 2 IBr
Vízben, alkoholban, éterben, kloroformban és szén-diszulfidban oldódik.[1]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine monobromide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 659. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0
- ↑ a b Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1122. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5