Jung R 40 C
| Jung R 40 C | |
 | |
| A BVE „5073”-as R 40 C-je, a sorozat utolsó legyártott példánya 1993-ban Berlin-Zehlendorfnál | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Arnold Jung Lokomotivfabrik |
| Gyártásban | 1953–1959 |
| Darabszám | 14 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | C |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 324 kW (440 PS)[* 2] |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 30/60[* 1] km/h |
| Ütközők közötti hossz | 9800 mm |
| Magasság | 3600 |
| Szélesség | 3100 |
| Szolgálati tömeg | 43,5–45 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 15 t |
| Hajtás | Voith L 37 A |
| Kapcsolókészülék típusa | csavarkapocs |
| Vonatbefolyásoló rendszer | Zeit-Zeit-Sifa |
| Legkisebb pályaívsugár | 80 m |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | MAN W8V 17,5/22A |
| Szerkezete | soros 8, négyütemű, előkamrás, dízel |
| Névleges fordulatszám | 1100 min⁻¹ |
| Üzemanyag-fogyasztás | 178 g/PSh[* 3] |
| Üzemanyagkészlet | 820 l |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Forrás: [1] | |
A Jung R 40 C háromtengelyes dízel-hidraulikus tolatómozdony-sorozat, melyet az Arnold Jung Lokomotivfabrik gyártott 1953 és 1959 között, összesen 14 példányban.[2] A mozdony a Jung harmadik generációs termékpalettájának a része, utódja a Jung R 42 C. A meghajtásról egy MAN gyártmányú, nyolchengeres, négyütemű 440 lóerő névleges teljesítményű dízelmotor gondoskodik. Az erőátvitel a kerekekre vaktengelyen és csatlórudakon keresztül történik.
A mozdonyok jelentős részét az 1980-as évek során újabb modellekkel váltották le.
Gyártás[szerkesztés]
A Wehrmacht mozdonyaiból szerzett tapasztalatok alapján Jung az 1950-es években kidolgozott egy típustervet különböző motorteljesítményű dízelmozdonyok számára. Ez a program 120-tól 600 lóerőig terjedő motorteljesítményű, kéttengelyes és négytengelyes változatokra terjedt ki. Az R 40 C típusjelzés a mozdony rendeltetését (R = Rangierlokomotive, tolatómozdony), a motorteljesítményt (40 = 400 lóerős motorteljesítmény) és a C tengelyelrendezést jelölte.
1959-ig tizennégy R 40 C mozdonyt gyártottak, holott 1955-től már az utódváltozatot, a Jung R 42 C-t is kínálták. Többségüket magán iparvasutaknak, valamint magán vasúttársaságoknak, mint például a Neukölln-Mittenwalder Eisenbahnnak, a Tecklenburger Nordbahnnak és a Bremervörde-Osterholzer Eisenbahnnak szállították. Egy mozdonyt szállítottak a Német Szövetségi Fegyveres Erők részére is. A mozdonyokat Svédországba és Svájcba is eladták.[2]
Technika[szerkesztés]
A mozdonyok vezetőfülkéje a két géptér között kapott helyet. A nagyobbik géptér a motort, a kisebbik a hajtóművet takarja.
Hajtásukat az MAN W8V 17,5/22A típusú nyolchengeres, négyütemű soros dízelmotorja adja, 440 lóerő teljesítménnyel. Az erőátvitelt a Voith L 37 A hidraulikus hajtómű valósítja meg,[3] a tengelycsoport mögött elhelyezett vaktengelyen keresztül, a kerekeket csatlórudakkal hajtják.
Üzemeltetők[szerkesztés]
A mozdonyok többségét az 1980-as évek végén kardántengellyel hajtott gépekre cserélték. Néhányat külföldre adtak el, néhányat selejteztek.[2]
Düsseldorfi kikötő[szerkesztés]
Három mozdonyt Düsseldorf város kikötőjének adtak el. Az egyik mozdonyt 1977-ig használtak ott. Ezután eladták azt egy olaszországi pályaépítő vállalatnak, ahol utoljára 2008-ban látták.[4]
Krefeldi kikötő[szerkesztés]
Két mozdonyt használtak Krefeld város kikötői és vasúti üzemeiben. Az egyik mozdonyt 1982-ben Olaszországba adták el. A mozdony 2016-ban még mindig szolgálatban volt.[5] A másik 2000-ig volt szolgálatban, amíg súlyos hajtóműhibával félre nem állítottak. A javítás után a mozdonyt Angliába adták el, és 2015-ben még mindig szolgálatban állt egy alagútpálya építkezésén London környékén.[6]
Bündneri cementgyár[szerkesztés]
Egy Svájcba szállított mozdony 1956-tól Untervazban állt szolgálatban. A mozdonyt 1996-ban eladták egy osztrák vállalatnak, és Feldkirchben használták. A 2018-as évben látszólag jó állapotban volt.[7]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jung R 40 C című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Hajtómű tolató, illetve vonali fokozatban.
- ↑ „Folyamatos teljesítmény B” a DIN 6270 szerint, 736 mmHg, 20°C.
- ↑ Maximum terhelésnél, legalább 10 000 kcal/kg alsó fűtőértékű tüzelőanyaggal.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Beschreibung Bedienungsanleitung der Diesellok R 40 C (német nyelven). Berliner Verkehrs-Betriebe. FWB 5 (1989)
- ↑ a b c Jung - R 40 C (német nyelven). Rangierdiesel.de. (Hozzáférés: 2023. február 16.)
- ↑ Jung R 40 C (német nyelven). Bundeswehrloks.de. (Hozzáférés: 2023. február 16.)
- ↑ Jung 12345 (német nyelven). Rangierdiesel.de. (Hozzáférés: 2023. február 16.)
- ↑ Jung 12836 (német nyelven). Rangierdiesel.de. (Hozzáférés: 2023. február 16.)
- ↑ Jung 12347 (német nyelven). Rangierdiesel.de. (Hozzáférés: 2023. február 16.)
- ↑ Jung 12837 (német nyelven). Rangierdiesel.de. (Hozzáférés: 2023. február 16.)
