Juhász Aladár
| Juhász Aladár | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1855. december 31. Pest |
| Elhunyt | 1922. június 12. (66 évesen)[1] Budapest[2] |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Pályafutás | |
| Hangszer | zongora |
| Tevékenység |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Juhász Aladár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Juhász Aladár, teljes nevén Juhász Aladár Szilveszter Menyhért (Buda, 1855. december 31.[3] – Budapest, 1922. június 12.) magyar zongoraművész és zeneszerző, Juhász Ödön jogügyi tisztviselő, író bátyja.
Életpályája[szerkesztés]
Szülei dr. Juhász Endre ügyvéd és Gluzéky Krisztina voltak.[4]
Csodagyerekként kezdte pályáját, már 12 éves korában hangversenyezett. 13 éves korától Liszt Ferenc a legkedvesebb tanítványának tartotta, s 1875-től a Zeneakadémiai oktatás keretében gyakran játszott vele négykezest, 1876–1880 között ösztöndíjjal is támogatta. Nyilvános koncerteken is fellépett vele, így 1881-ben a pozsonyi Hummel-hangversenyen Liszt és Juhász együtt játszották Hummel egyik négy kézre írt kompozícióját.[5] Ábrányi Kornél, Volkmann Róbert is tanára volt, akiktől zeneszerzéstani képzést nyert.
Tanulmányai befejezése után 1882–1884-ben a Budapesti Nemzeti Zenedében, 1884-től a Budai Zeneakadémiai zeneiskolájában oktatott. A Zeneakadémia tanárává – Liszt Ferenc javaslata ellenére – nem nevezték ki. 1909-től egyre elhatalmasodó tüdőbetegsége miatt ritkán koncertezett. Utolsó nagy szereplése az 1911. évi centenáris Liszt-ünnepség volt, majd 1912-től csak ritkán szerepelt kisebb közönség előtt, de mindig kiemelkedő sikerrel. Mint zeneszerző és filozófus is tevékenykedett. 1899-ben kidolgozta a „phisiologicon” találmányát, mely lehetővé tette az álló helyzetben való zongorázást.
Idős korában súlyos anyagi gondok között élt, 1921-ben a budai irgalmasok Zsigmond-utcai kórházában kapott ellátást.[6]
Sírja a Farkasréti temetőben található (46/7-1-19).[7]
Művei[szerkesztés]
- Méla hangok, 1872
- Album lapok, 1873
- Zenekari művek, zongoraművek (Magyar ábránd, Zeneköltemény magyar irályban stb.), 1885
- Magyar ábránd, 1898
- Királyhymnus (vegyeskarra és zongorára. Jókai Mór szövegére), 1892
- Magyar dal (énekhangra és zongorára, Arany János versére), 1880
Zeneelméleti írásokat is publikált:
- Liszt Ferenc és a modern zongoratechnikai probléma. A Budai Zeneakadémia Zeneiskolájának tudósítványa az 1912–1913. tanévről. 35. évfolyam. Szerkesztő: Clauser Mihály zeneigazgató. Budapest, 1913. 5–16. o.
- Módszeres adalék a tört hármashangzat technikájának magasabb és gyorsabb kiképzéséhez, Budapest, év.n.
- Előkészítési gyakorlatok a zongorajáték technikájának egy ujjrakozati rendszeréhez. Lipcse, év. n.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06879/07120.htm, Juhász Aladár, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
- ↑ Születési bejegyzése a budavári római katolikus keresztelési akv. 2/1856. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 7.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 363/1922. folyószám alatt.
- ↑ Bálint Aladár: Juhász Aladár, Nyugat, 1912. 1. szám, 110. o.
- ↑ A budai irgalmasok Zsigmond-utcai kórházában a legszegényebb betegek közt fekszik hónapok óta az öreg Juhász Aladár, a budai Zeneakadémia tanára, Liszt Ferenc egyik legkitűnőbb magyar tanítványa. … A hatvan éven felüli öreg ur egész zenei nemzedéket nevelt Magyarországnak, alapvető tudományos munkát irt a zongorajáték fiziológiájáról s mindig az eszmék világában élt. Most pedig anyagi javak hiján maradt s öreg korára sanyarú napokat lát. Se fizetése többé nincs, se nyugdija. Az az ernyedetlen munka, amelyet Juhász teljes életében végzett, megérdemelné, hogy a magyar társadalom megmozduljon és valami uton-módon megkönnyítse az élettel való nehéz küzdelmét s legalább azt tegye lehetővé, hogy valami szanatóriumba való elhelyezését biztosítsa. Nemzeti Ujság, 1921. december 10. 277. szám, 7.o.
- ↑ Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Nemzeti Örökség Intézete
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 627. o. ISBN 963-547-414-8
További információk[szerkesztés]
- Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerkesztette: Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
- Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes, szerkesztő: Tóth Margit. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1965.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
