Jerry Portnoy
| Jerry Portnoy | |
 | |
| Párizs, 1976 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1943. november 25. (80 éves)
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | blues |
| Hangszer | szájharmonika |
| Tevékenység |
|
| Jerry Portnoy weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jerry Portnoy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jerry Portnoy, (Chicago vagy Evanston, 1943. november 25. –) amerikai szájharmonikás, blueszenész. Azok egyike, aki Muddy Watersszel és Eric Claptonnal is turnézott.
| „ | Az egyik legizgalmasabb zenész, akivel valaha együtt játszottam. | ” |
| – Eric Clapton | ||
Pályafutása[szerkesztés]
Portnoy Chicagóban nőtt fel. Az 1940-es évek végén hallott először a bluest apja szőnyegboltja előtt, a Maxwell Street-i piacon.[1]Portnoy 1970-ben kezdett fellépni. Johnny „Man” Young (gitár/mandolin) együttesével turnézott Közép-Nyugaton. Két évvel később otthagyta Johnny Youngot, de továbbra is fellépett a Közép-Nyugaton John Littlejohn gitáros, később Sam Lay dobos bandájában.
Egy ideig a Checkerboard Lounge házizenekarának is tagja volt.
1974 májusában csatlakozott a Muddy Waters Blues Bandhez. Velük játszott az „I'm Ready, a Muddy 'Mississippi' Waters Live és a King Bee” című albumokon. 1980 júniusáig maradt, amikoris a Waters Band többi tagjával (Pinetop Perkins, Willie „Big Eyes” Smith és Calvin „Fuzz” Jones) megalakította a The Legendary Blues Bandet. 1986-ig maradt ott.
A „Life of Ease 1981”-ben, a „Red Hot and Blue” lemez két évvel később jelent meg. Némi szünet után 1987-ben Ronnie Earl kérésére segített egy új zenekar alapításában (Broadcasters) lett. 1989-ben Portnoy megalakította saját zenekarát Streamliners néven. 1991-ben adták ki lemezüket. Ugyanebben az évben Eric Clapton meghívta Portnoyt, hogy álljon be egy all-star blueszenekarba a londoni RRoyal Albert Hallban megrendezett hat blues show-ra. 1993-ban csatlakozott Claptonhoz és 1996-ig vele maradt.
Portnoy hat kontinens huszonnyolc külföldi országában lépett fel, többek között a Fehér Házban, a Carnegie Hallban, a Radio City Music Hallban, a Smithsonianban, a Newport Jazz Festivalon és más jelentős fesztiválokon. 1996-ban Grammy-díjra jelölték a Muddy Waters Tribute Band-el végzett munkájáért. 1997-ben kiadott egy oktatócsomagot, a „Jerry Portnoy Blues Harmonica Masterclass” című művét. 2001-ben kiadta második szólóalbumát, a „Down in the Mood Room”-t. Elérhető egy online szájharmonikázási oktatóanyaga.
Albumok[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Maxwell Street a blueszenészek mekkája volt, akik az utcán játszottak a borravalóért. Little Walter, Jimmy Rogers, Johnny „Man” Young, Big Walter Horton és még sokan mások játszottak a Maxwell Streeten.
Források[szerkesztés]
- https://www.jerryportnoy.com/
- https://www.allaboutjazz.com/musicians/jerry-portnoy
- https://www.allmusic.com/artist/jerry-portnoy-mn0000334650#biography
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jerry Portnoy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.